Vésnök, a puskák ékszerésze

Szerte a világon, ahol vadászpuskákat készítenek, a vadászatra való alkalmasság, a kezesség és megbízhatóság mellet, az egyediséget tartják szem előtt. A vadászpuskák a fegyvervésnökök kezei alatt válnak a megrendelők számára igazán személyre szabottá. A vésnök az, aki igazán megadja egy puska küllemét.

1

A történelmi leírások már az XVI. századtól jegyzik a vadászfegyverek díszítését. E remekművek megrendelői természetesen a kor nemesi, főúri körei voltak. A mai fegyvervésés, és gravírozás ezeken az alapokon nyugszik, mind a témákat, a szerszámokat, és a stílusokat illetően. A megmunkáló szerszámok készítése, használata szintén ezekre a hagyományokra épül.

Annak, aki a vésnöki szakmát szeretné művészi fokon elsajátítani az alapok pontos megismerésére és végtelen türelemre lesz szüksége.

Először is pontosítsunk a kifejezések terén. Sajnos sokan fegyvergravírozásnak mondják, pedig a gravírozás a véséssel még véletlenül sem tévesztendő össze!

A gravírozás (lehet kézi, vagy gépi irányítású) mindig egy munkát végző gépre, mechanizmusra utal. Bár gyors és pontos: a tömeggyártás lehetősége már önmagában feledteti egy vadásszal az egyediség varázsát. Korunk lézer-, CNC-, gyémánt-, stb. gravírozó gépei, igen pontosak, de a szakavatott szemek előtt nem maradnak elfedve a hibák sem, amik a közök, illetve a vonalak minőségében tükröződnek vissza. A vadászfegyver gyárakban a gépek tökéletlenségét, képzett vésnökök küszöbölik ki.

Visszatérve a kézimunka méltán nagy becsben tartott mezejére, boncolgassuk hát e szép hivatás rejtelmeit. Mi is az, ami ezt a páratlan művészi tevékenységet a kézműves szakmák élvonalába emeli. A fegyvervéséshez csak három dolog szükséges a kalapács, a véső, és persze a művészi vénával megáldott alkotó ember, a vésnök.

2

A kalapácsról természetesen nem sok írni való van, bár megjegyzendő, van saját készítésű, illetve üzletben kapható cizelláló, vagy ötvös-kalapács is. Ezeknek a szerszámoknak két jellemzőjét emelném ki: a vésnök ergonómiailag a saját tenyeréhez csiszolja a nyelezést, valamint a kalapács feje enyhén ívelt, hogy az ütések mozgását, sugarát minél jobban kövesse. A nyele pedig azért vékonyított, hogy minél könnyebb legyen: mert a rengeteg munkaóra alatt mire elkészül egy remekmű, akár 150-200.000 ütést kell a vésőkre mérni.

A vésők anyagukat tekintve igen magas minőségű edzett acél-ötvözetekből készülnek. El lehet képzelni, hogy ezek a kicsi vágószerszámok mekkora igénybevételt kapnak egy-egy fegyver elkészüléséig, számtalan szúrás, vágás, forgácsolás, fordulás közben. Azt se feledjük, hogy a vadászfegyverek remek minőségűre edzett szénacélok és hogy a vésőknek akkor is azonos minőséget kell produkálni mikor egy véshető “lágyabb” felületről egy “üveg keményre” halad át a minta vésésével. A vésők él kiképzése igen változatos ezért egy-egy vésnök mesternek igen nagy darabszámú vésője van. Van ék alakú, lapos, ovális, kettő, három, vagy több élű, kalapáccsal üthető, illetve kézi marokvéső. Méretük is változatos. A lapos véső lehet 2-3-4 mm széles, de lefelé is széles a skála 0,5-től egészen a 0,25 mm-ig vagy kisebb. A vésők zömét kézi fenőkővel kell élesíteni, viszont van olyan is, amit mikroszkóp alatt élezünk (szinte atomizálva az élét) hogy minél tökéletesebb legyen a szerszám vonalvezetése.

3

És akkor most térjünk rá a vésnökre. A fegyvervésnöki hivatás legmeghatározóbb eleme a grafikai felkészültség, a rajztudás. A vésés, mint mozdulatsor gyorsan megtanulható, agyunk igen sebesen sajátítja el a megoldáshoz szükséges reflexiókat. Filozófiai tény, hogy az emberi gondolkodásmód a tapasztaláson, az ehhez köthető hibaelemzés-javításon alapul, ergo: ha valakinek megmutatjuk a szerszámokat, és azt, hogy hogyan használhatja, igen rövid időn belül önálló munkavégzésre lesz alkalmas. Ez után jön a folyamatos gyakorlás, a tapasztalatgyűjtés, a fortélyok elsajátítása, mikor ezek az akaraterővel párosulva készséggé majd rutinná válnak, már csak egy ugrás a mesterré válás.

Bár ezt a nem mindennapi mesterséget folytatva tudnunk kell, hogy soha nem lehet tökéletesen csinálni, de törekedni kell rá. A szakma egyik kiváló művelőjét Fodor Zoltánt kiállításokon többször is megkérdezték már, hogy nem szokta-e unni.

4

5

‑ Nincs két egyforma munka, kalapácsütés, fordulás, még az iker-vésésnél sem. Itt mindig a legapróbb mozzanatokra kell figyelni. Át kell tudni élni a miniatűrök világát, élvezni kell a pár négyzetmilliméternyi felület adta lehetőséget, a kihívást. A szép egyedi munkák elismerése bőségesen kárpótolja az alkotónak a felkészülésbe vetett türelmét, energiáit.

Írta: Siklósi Kálmán

Forrás: Fozola fegyvervésnök

Leave a Reply

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.