Vadászkutyák – Az iskola első féléve

Természetesen a vadászkutya számára is nagyon fontos az általános engedelmesség, hiszen hiába dolgozik szépen, amikor kap egy feladatot, ha máskor meg megzavarja a vadászatot. Ezért a hétköznapi kutyák számára szükséges gyakorlatokat is el kell sajátítania, mert ezek éppen olyan fontosak lesznek a vadászat alkalmával. Sorozatunk első részében a tanítás alapjait tekintjük át, melyeket az első fél évben szükséges alaposan elsajátítani, az általános engedelmességtől a csapázásig, és a vad állásáig.

Ne feledjük, hogy a kutya, mint falkaállat alapvetően hajlamos az engedelmességre, de nem értheti meg a gazdája elvárásának megfelelő viselkedést. Amikor a kiskutya a családhoz kerül, az első perctől kezdve legyünk következetesek a házirend terén. Ha az aranyos kölyök jól mutat a kanapén, ne csodálkozzunk, ha később egy esős vadászat után is ott találjuk.
A tanítás során minden jó megmozdulást kövessen dicséret, azonban a helytelen cselekedeteket ne toroljuk meg, hanem inkább mutassuk meg, hogyan kell helyesen végrehajtani a feladatot. Természetesen a vadászkutya számára is nagyon fontos az általános engedelmesség, hiszen hiába hajt végre egy feladatot jól, ha máskor engedetlenségével zavarja a vadászatot. Ezért a szükséges napi gyakorlatokat tökéletesen el kell sajátítania a vadászatra tanításig.

Póráz
A pórázhoz szoktatás néhány hetes korban elkezdődhet, azzal, hogy a kiskutya nyakára könnyű nyakörvet teszünk, hogy megszokja a testén az idegen anyagot. Először rövidebb, majd fokozatosan hosszabb ideig hagyjuk rajta a nyakörvet, és amikor ez már nem irritálja, csatoljuk fel a pórázt, és hagyjuk, hogy kicsit húzgálja maga után. Ezután vegyük kezünkbe a póráz végét, és úgy hívjuk a kiskutyát.

Figyeljünk arra, hogy a póráznál fogva ne rángassuk a kutyát, és ha ő húzza vagy rángatja, passzívan tartsunk ellent, így csakhamar rájön, hogy ha nyugodtan tűri, akkor nincs kellemetlen élmény.

Behívás

Keltsük fel a kölyök figyelmét, majd mondjuk a nevét és a hívó szót: (gyere ide, hozzám, stb. tetszés szerint, de mindig ugyanazt). A hívást ne ismételgessük túl sokszor, már most megszokhatja, hogy első szóra figyeljen ránk. Ilyenkor ne kössük meg, ne zárjuk be, maradjon meg benne, hogy ha a nevét és a hívó szót hallja, az számára csak jót jelenthet. Szükség esetén lehet erősíteni egy-egy falattal, vagy a kedvenc játékával. Ha ezzel a módszerrel gyakran magunkhoz hívjuk, majd hagyjuk tovább tevékenykedni, játszani, akkor az a néhány eset, amikor számára nem kedvező a hívás következménye – séta vége, bezárás, egyéb – nem készteti arra, hogy elkerülje az engedelmességet.

5

Ültetés

Ha a kiskutya leül, mondjuk határozottan, hogy: “Ül!”, vagy “Ülj le!”, esetleg simogassuk meg a hátát. Néhány ilyen alkalom után a kiskutya össze fogja kapcsolni a pozitív élményt és hallott szót az üléssel, és a szó hallatán szívesen leül. Ezt indirekt tanulásnak nevezzük. Ezzel a módszerrel már egészen kicsi, akár 6-8 hetes kiskutyát meg lehet tanítani alapvető kifejezések jelentésére.

Direkt módon a következőképpen kezdjük: a kutya figyelmét felhívjuk valamely tárgyra, játékra, vagy egy falat csemegére, amit a kezünkben tartunk. Amikor a kutya a kezünkre összpontosít (de csak akkor!) emeljük fel azt a feje fölé, úgy, hogy ne érje el. A nyaktörő felfelé nézést úgy könnyíti, hogy leül, hiszen így kényelmesebben látja a kezünkben tartott dolgot. Ekkor azonnal dicsérjük meg, és kapja meg a jutalmat. Ha azt szeretnénk, hogy a kutya a későbbiek során távolról, kézjel alapján is engedelmeskedjen, ezt már ilyenkor elkezdhetjük tanítani.

Fektetés

A fektetésnél is hasznos lehet valamilyen segítség igénybevétele, ha pusztán a kezünket nem követi az orrával elég figyelmesen. Az ülő vagy álló kiskutya orra előtt elhúzzuk az ujjunkat, és lefelé tartott tenyérrel a földre mutatunk, láthatóvá téve a tárgyat, vagy a markunkba rejtett falatot. A kutya – kíváncsiságából eredően – legtöbbször követi az ujjunkat, és ehhez le is fekszik, esetleg kis segítséggel, enyhe nyomást gyakorolva a vállára. Amikor földet ér, azonnal dicsérjük meg, s ha volt kezünkben valami, azt megkaphatja.

Állítás

Kölyökkutyánál talán ez a legnehezebb feladat, hiszen álló helyzetben a legkevésbé marad egy helyben, rövid ideig is. Az ülő vagy fekvő kutya orra előtt előremutató irányban elhúzzuk az ujjunkat, illetve a kezünkben tartott tárgyat, és közben mondjuk: “Áll!” Ha feláll, fékezzük le, hogy ne lépjen tovább, másik kezünkkel a mellkasához, vagy hátsó combja elé nyúlva, így nem ül le újra. Néhány másodperces nyugodt állás után dicsérjük meg.

Követés láb mellett

Már az igen fiatal kutyánál is fontos, hogy biztonságosan tudjunk közlekedni vele. Az engedelmességi és más vizsgaszabályzatok szerint a kutyának a vezető bal lába mellett, térde vonalában kell haladnia, azonban hasznos lehet a kutyát mindkét oldali közlekedésre megtanítani.

A gyakorláshoz keltsük fel az érdeklődését, vegyük rá, hogy ránk figyeljen, akár szóval, vagy játékkal, jutalomfalattal. Elindulva mondjuk neki a vezényszót, majd úgy mozogjunk, hogy mindig ébren tartsuk a figyelmét. Mozgás közben úgy vezessük a kézben tartott dologgal, hogy lehetőleg ne térjen ki előre-hátra, vagy oldalra. Hogy könnyebb legyen az érdeklődést fenntartani, kisebb kanyarokat tehetünk, ilyenkor láthatóan igyekszik majd beérni minket. A gyakorlat végét befejezhetjük például ültetéssel, ekkor következzék a dicséret, illetve a jutalomfalat, vagy a játék.

2

A biztos fogással felvett vadat hívásra a gazdához kell vinnie

3

A behozott vad átadása után a kölyöknek dicséret jár

Lövéskor  „dropp”

A minden „civil” számára szokásos gyakorlatok mellett melyek azok a feladatok, amiket egy fiatal vizslának először meg kell tanulnia? – kérdésre Tauber István hivatásos vadász, aki vadászkutyák kiképzésével  foglalkozik, ezt mondja: „Mindenekelőtt a lövéshez szoktatással kell kezdeni. Jó esetben a vadászkutya kölyök már a tenyésztőnél kap ebből leckét, de ha nem, nagyon hamar el kell kezdeni a szoktatást. Én azt a módszert alkalmazom, hogy a kiskutyák etetését kapcsolom össze a lövéssel, így a hangot és a kellemes élményt társítják egészen kicsi korban. Ha nem volt ilyen tapasztalata a kiskutyának, akkor fokozatosan kell hozzászoktatni, például startpisztollyal, és először nagyobb távolságról, aztán fokozatosan közeledve. Mindig nyugtatás, dicséret, jutalomfalat kísérje a hangot.

A gyakorlati feladatok közül elsők között a „dropp” vezényszót tanítom. Úgy gondolom, ez a legfontosabb az összes között, hiszen a vadászkutyának minden körülmények között feltétel nélkül kell engedelmeskednie. A „dropp” vezényszóra vagy a sípjelre a kutya akár vágta közben is hasra vágja magát, és a fejét is lelapítja. Ennek különösen a hajtásban, de számtalan más helyzetben is nagy jelentősége van, például a felugró vadra iramodó kutya azonnal megfékezhető vele. Már egészen fiatalon kezdjük a tanulást: a kutya farát és tarkóját határozottan lenyomva a vezényszó, majd később a sípjel ismétlésével erősítjük meg a parancsot. A hasaló kutya körül mind nagyobb köröket téve szoktatjuk arra, hogy a fejét sem mozdítva, csak a hangjelünkre várjon, ami feloldja a parancsot.”

A dropp abban különbözik a helyben maradástól, hogy míg a helyben maradásra utasított kutya akár órákig nem mozdulhat el, csak ha a gazdája odamegy érte, a droppoló kutya egy jellel a távolból is tovább indítható a következő feladatra.

Csapázás–elhozás–állás

A kölyökkutyákat már egészen fiatalon taníthatjuk a szagnyom követésére. Használhatunk fácánt, kacsát, vagy akár őz-, szarvas lábat, vagy más testrészt. Keressünk egy nyugodt helyet, és készítsünk „szimatkatlant”: a tárgyat egy madzagon helyezzük le egy jól megjegyezhető pontra, rövid ideig hagyjuk ott, majd a madzagnál fogva húzzuk el – először csak néhány méterre. Időnként akár néhány csepp vért is cseppenthetünk a nyomvonalra, különösen, ha a tárgy száraz. A nyom végén azután elhelyezzük az apportot, esetleg egy kis adag ételt.

1

A szelíd japánfürj is alkalmas a gyakorlásra

A kiskutyát ezután a szimatkatlanhoz vezetjük, ujjunkkal az erős szagnyomot tartalmazó rész felé irányítjuk, és centiméterről-centiméterre rávezetjük, hogy folyamatosan lent tartva az orrát, kövesse a nyomot. A nyom végén aztán nagy dicséret, apportjáték következik. Amikor már magabiztosan halad, növelhetjük a távolságot, és fokozatosan beiktathatunk töréseket, kanyarokat a nyomvonalba.

Kis idő múlva, amikor már jobban kezelhető a kölyök, fácánnal, kacsával gyakorolhatjuk mindjárt az elhozást is. A nyom végén, amikor a kutya felveszi a madarat, elkezdünk gyorsan hátrálni, és hívni a kölyköt, amíg oda nem hozza az apportot, amiért aztán nagy dicséretet, esetleg jutalomfalatot kap.

4

A nyomvonalat kézzel is mutassuk meg, amíg nem biztos a dolgában

Élő madárral – általában fácánnal, vagy fürjjel – gyakorolhatjuk a vad állását is, már három hónapos kortól. A madzaggal megkötött madarat érdemes egy bothoz kötni, hogy ha a kiskutya esetleg kitörne, és meg akarná fogni, el tudjuk húzni előle. A gyakorlás során a szélirány figyelembevételével vezessük a kölyköt a kihelyezett vad közelébe. Miután a kutya észreveszi, és állni kezdi, fokozatosan növelhetjük az időt, amíg mozdulatlanul várunk. A vad elmozdításával egyidőben a dropp vezényszót is erősíthetjük, hiszen ilyenkor erős inger éri a kutyát, hogy mozduljon a felugró madár után. Így ezzel a lépéssel két feladatot is gyakorolhatunk.

Fontos, hogy mindig sikerélménye legyen a kölyöknek, és akkor hagyjuk abba a gyakorlást, amikor még menne, ne fárasszuk le annyira, hogy elveszítse az érdeklődését.

A fenti gyakorlatok – a teljesség igénye nélkül – csak rövid áttekintést adtak a kölyökkutya nevelés első néhány hónapjához. A biztos siker érdekében érdemes együttműködni tapasztalt kiképzővel, és a kiskutya számára is hasznos, ha látja a kiképzett felnőtt kutyák munkáját.

Árkosi József

forrás: Pannon Vadászvilág

19 Comments

  1. Pingback: keto near me

  2. Pingback: dating gay senior

Leave a Reply

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.