Túl a hobbin

Most? Miért is ne! Bot, táska, mellény. Kocsiba be! A mai lottón egy újabb X, majd irány a vízpart! De hová is menjek most? A lehetőségek tárháza bőségesen rendelkezésemre áll: Túr, Szamos, Tisza, Kraszna… Csak négy folyó, amelyeken bármikor megjelenhetek maximum 20 perces kocsikázást követően.

A lényeg, hogy vadvíz legyen. Szerencsémre több vadregényes vízfelület áll rendelkezésemre, hogy a hobbinak éljek. Nos, e fontos kérdés megválaszolására annyi időm jut sokszor, amíg négykerekű alkalmatosságommal az utcánk végére érek. Pillanatok műve az egész, mely sokszor az egész hátralevő horgászidőm kimenetelét befolyásolja. Máskor azonban már a hét elején azt tervezgetem, hogy mikor, hol, mivel fogom a horgászatra szánt értékes perceimet eltölteni. Teljesen kikapcsolva agyam más funkcióit képes vagyok csak erre a három dologra koncentrálni. Ilyenkor párom már egyből levonja a konzekvenciát: -Már megint horgászik!

Nem tudom titkolni, de értelme sem lenne előtte! Tudja, elfogadta már a tényt, hogy van egy másik szerelmem, egy riválisa, akivel nem érdemes harcolnia. Szerencsémre támogatja ezt a románcot.

Tisza

Egyetemistaként gyakorta csak a hétvégék állnak rendelkezésemre, hogy csatasorba küldjem wobblereim garmadát. Igen wobblerek. Szinte csak kizárólag ezekkel a csodás „halterminátorokkal” horgászom. Akárhányszor rájuk nézek, mindig a Terminátor című film jut eszembe róla. Igaz nincs élő szövet a váz körül, de egyik másik oly életszerűen utánozza a sérült halak mozgását, hogy gyakran engem tévesztenek meg. Isten látja lelkem, próbáltam más műcsali csodákkal is a hazai rablóhal faunát becsapni, de valamiért pár dobás után visszatértem kedvenceimhez. Nem tudom megmagyarázni, csak esetleg egy hasonlattal élni. Kicsit olyan nekem egy gumihal, vagy körforgó, mint amikor a kisgyereket az anyukája öltözteti fel az oviba indulás előtt. A gyerek vitázik, mert nem tetszik neki a felső, amit édesanyja adott rá, bár az jól állna rajta, de nem érzi benne jól magát. Egyszóval hiába követelné meg a helyzet más remek kis kütyük használatát, mert az eredményesebb lenne, inkább erőltetem a kis műanyag vagy fahalak kavalkádját, mert szerintem az a felső áll jól rajtam! Tudom nem követ semmi logikát, de szerintem az sem amikor valakinek a nők terén van zsánere és csak a szőke nőket nézi meg az utcán. Szeretem őket és kész!

Minden horgászat számomra kikapcsolódás, elhatárolódás a gondoktól, menekülés egy másik világba. Kicsit olyan mint egy saját Narnia. Saját magam által teremtett világomban gyakran annyira belefelejtkezem, hogy csak egy-egy termetesebb balinrablás zökkent ki belőle! Csak itt az út nem egy szekrényen vezet át, hanem kökénybokrok, akáccsemeték kerítésén, hamvas szeder által sűrűn benőtt indásokon keresztül-kasul jutok el kiszemelt helyeimre. Pontosan azért, mert imádok kevésbé, vagy egyáltalán nem látogatott helyeken megjelenni, felfedezni. Kúszni, mászni és gyakran lopakodva becserkészni a zsákmányt! Szinte bizonyos, hogy amint meglátok egy másik horgászt a tervezett pályán, hátraarcot vágok és máshol horgászok, vagy elmegy az idő az információ cserével.

Csónakom nincs, így marad a partról való próbálkozás, ami mondjuk ki őszintén nehezebb és kevésbé eredményesebb, mint egy vízi alkalmatosságból dobálni, de ennek is meg kell találni a varázsát. Mindenki addig nyújtózkodjon ameddig a takarója ér. Vagy amíg nincs egy saját csónakja!

Előfordult már az is, hogy egy meredek partoldallal addig kacsingattam, hogy inkább jó pár órával korábban mentem ki azért, hogy egy-egy lépcsőfokot ássak le magamnak és ezáltal a pályát meg tudjam közelíteni. A poén, hogy a kiszemelt szakaszt egy vidra lakta, így a rablásnak tulajdonított hangokról hamar kiderült, hogy egy igazán szép állat játékos fürdése csupán.

A beszámoló célja az lenne, hogy egy emlékezetes horgászkalandot írjak meg. Először is szeretném leszögezni, hogy számomra minden egyes horgászat élmény a maga nevében. Egyrészről, mindig gazdagodik a figyelmes horgász valami hasznos tapasztalattal, másrészről a sikeres halfogás feledteti velünk a kudarcos próbálkozásokat. Amikor megpendül a zsinór és megelevenedik egy erőszakos, vámot szedni kívánó ragadozótól, mintha minden egyszerűbbé válna. Mintha nem teltek volna el napok egyetlen kapás nélkül sem, mintha mindig egyszerű lenne halat fogni és VÉGRE helyesnek bizonyul a feltevésünk!

Bebizonyosodik, hogy a sok „törpölésnek” van eredménye, melyek lefekvés előtt a fejemben zakatolnak a megoldásokat keresve. Nos, pontosan egy ilyen „ötletelés” eredményezte életem eddigi legnagyobb balinját. Célhalam azonban a csuka volt. Kedvelt vizem faggattam egy frissen beszerzett wobblerrel. Arra a következtetésre jutottam, hogy az adott típus színben és méretben elegendő lesz ahhoz, hogy egy darabosabb krokodilt a fényképező gépem elé csaljam.

Az egész napos dobálást követően csalódottan tapasztaltam, hogy nem igazán esznek célhalaim. Ígéretesebbnél, ígéretesebb helyeket faggattam eredménytelenül. Még a sokszor oly aktív domolykók sem mutatták magukat. Társaságom két tagja már csak beszélgetett és inkább eszmecserét folytatott, hogy ők mi magyarázatot találnak az aznapi sikertelenségre. Jómagam még egy helyet meglátogattam mielőtt a függöny leereszkedne az aznapi felvonás zárásaként. Egy dobás, két dobás, három dobás, durrr! Tudtam, hogy itt kell lennie. Annyira tökéletes volt a hely minden szempontból. Komótosan sétáltatom halamat, végig abban a hitben, hogy csukát fogtam. Csak amikor a felszínre ért halam, akkor szembesültem vele, hogy merőben mással van dolgom. Balin!

Gyönyörűen csillogott a lemenő nap sugaraiban és mire az teljesen eltűnt volna a szemközti erdő fái mögött, már egy fényképpel is gazdagabb lehettem és halam is visszatérhetett éltető elemébe. A meglepetés és öröm mellett pedig ismét egy tapasztalattal is gazdagabb lehettem, s darabosabb balin reményében már bátrabban teszem zsinórom végére a testes jerkbait-et!

1

Összegezve a leírtakat, személyem nem csak egyszerű kedvtelésnek tartja a pergetést. Ez egy életforma, mely jellemzi annak művelőjét. Az igényes horgász, igényes a környezetére, az őt körülvevő természet harmóniájára. Nem annak megzavarására törekszik, hanem azzal harmonizál és együtt él. Tényleg nem okoskodni szeretnék és lehet, hogy közhelyesen hangzik egyesek szerint, de akik komolyan veszik hozzám hasonlóan a ragadozó halak szeretetét, nem találnak újdonságot utolsó soraimban!

Írta: Blizman Barnabás