Tavaszi bekezdés

Múlni látszik az enyhe tél, a fák itt is – ott is rügyet bontanak, a mandulák virágzanak. A nappali csúcshőmérséklet 11-13 fok. Nem kérdés, hogy megérkezett a várva várt tavasz. Előbújtak a bogarak és megannyi trillával üdvözlik a napsütést a madarak.

Az én tenyerem is viszket már egy jó rakósbotos horgászatért. A haveri körben legendák terjengenek Molnár Tamás nagyvenyimi úszós taváról. Nem a nagy halakról szól ez a víz, hiszen a legnagyobb fogott halunk is maximum másfél kiló volt, ám a kapásszám és a mozgalmas horgászat kárpótol mindenért.

Kíváncsi voltam a vízre, és bárha kapcsolatunk nem is mondható barátinak, de ahhoz kellően jónak , hogy „kierőszakoljak” egy meghívást Tamástól. Érkezésünkkor jó kávé és enyhe szellő fogadott minket. Látva a víz fodrozódását nem volt nehéz a helyválasztásunk, a partvédő töltés szélárnyékába bújtunk, ahol a verőfényes napsütésben már ücsörögni is felüdítő volt. De pihegésre nem sok időnk volt, hiszen a halfogás volt a nap célja.

Három kilónyi nagyszemcsés etetőanyagot kevertem, remélve, hogy ezzel szelektálhatom némiképp a halak méretét. Gyorsan haladtam az etetőanyag elkészítésével, hiszen előzőleg már többször kevertem ezt a kaját, és pontosan tudtam, hogy kilónként fél liter vizet vesz fel. Így a megkeverés után már csak állni kellett hagyni, hogy a szemcsék felszívják a vizet.

Darabos nagyszemcsés etetőanyagot választottam remélve, hogy a halak méretét szelektálja a durva kaja

A fél liter víz pontosan kimérve

Míg a csalogató dara pihent, gyorsan felállítottam a harcálláspontom. A ládaállítást a botnyitás követte, majd az ereszték beállítása. A híradások 1 méter körüli vízről beszéltek, ezért kellemes meglepetés volt, amikor 150 cm feletti vizet regisztráltam. Az eresztéket horog érintőre állítottam, és ettől nem is kellett eltérnem a horgászat végéig.

Mikor mindennel elkészültem 5 nagygombócot kupakoltam az általam kiszemelt helyre. Elképzelhető, hogy kézzel is dobhattam volna az alapozó etetést, de úgy voltam vele, hogy ha elkerülhető a felesleges zajongás, akkor minek borzolni a kedélyeket.

48, Az etetőanyag bekeverve

A halak meg is hálálták a figyelmességemet, mivel néhány perces várakozást követően jelentkezett az első kapás. Egy húszegynéhány dekás kárász kívánta meg a két szem piros csontit. Ezt követően nem is volt más dolgom, csak fogni a halat. A hol nagyobb, hol kisebb kárászzsákmányomat néha egy-egy pontyocska tette színesebbé, mozgalmasabbá.

68, Első halam két szem piros csontira csábult el

Hol nagyobb, hol kisebb halak látogattak meg sűrű egymásutánban

Jó érzés volt, hogy a könnyűnek mondható 344-es horogról egyetlen hal se pattant le. Igaz, nem is vacakoltam a horogmérettel, hiszen a halak jól ettek, bátran raktam fel a 12-es méretet. Nem egy kifejezetten tavaszi, picike horog, de a halak nem igényelték a finomkodást. Ha mégis meglassult a peca, egy kis poraromába mászatott csonti meg gyorsította az eseményeket.

Ha némileg ritkult a kapás az aromás csontira gyorsan reagáltak pikkelyes kedvenceim

Gyarló az ember, és ez alól én se vagyok kivétel. Bármilyen jó ütemben is adja a víz még többet akarunk. Én is nekiálltam variálni . Persze először sosem az eresztéken állítok, hanem a csalizást kombinálom.

Csalikombinációk amelyek variálásával folyamatosakat tudtam kicsikarni a kapásokat

Adakozó volt a víz, az idő is gyorsan telt. Ahogy a nap kezdett lenyugodni a hőmérséklet is rohamosan esett. Egy ilyen szép nap zárásaként nem kockáztattam meg egy megfázást. Az utolsó napsugaraknál csináltunk egy pár fotót a halakkal, búcsút vettünk a tógazdáktól, és egy élménydús nap után elégedetten utaztunk haza.

Az etetőanyag rikítva ütött el az aljzattól, mégis a halak habzsolták

Az úszóm olyan szép volt, hogy a napba lehetett nézni, de arra nem

Napsütés, etetőanyag illat, verőfény, haldömping, ennél több nem kell egy tavaszi kezdéshez

Napzáráskor elégedett voltam

Írta és fényképezte: Gyulai Ferenc