Mindenkinek jár a sikerélmény

Miután eleget gyakoroltunk legyezni a szárazparton, ideje, hogy élesben is kipróbáljuk magunkat. A szállás helyünk melletti kis vízesés fodrán pihentek a pisztráng családok. A patak túl keskenynek bizonyult, hogy mind3man próbálkozzunk, ezért Koppány, hogy össze ne akadjunk először Dorinával foglalkozott egy kicsit…sokat…nagyon sokat. Számomra már túl sokat! Mérges voltam, hogy nekem esélyem sincs halat fogni és unatkoztam is. Úgy döntöttem én majd az ellenkező irányba próbálkozok, de ahelyett hogy csak leengedtem volna a legyem a sodráson, kitartóan dobáltam egészen addig, míg el nem törtem a botomat.

De legalább Koppány észrevette, hogy ideje velem is horgászni egy kicsit, hiszen mindenkinek jár a sikerélmény. Másnap találtunk feljebb egy szélesebb, nagyobb sodrású helyett. Dorina, ahogy bedobott, rögtön ráakadt egy óriási sebes pisztráng. Óvatosan visszaengedtük, kicsit kézben úsztattuk, fröcsköltük az arcát vízzel, hogy magához térjen. Nagyon fontos, hogy az érzékeny pisztrángokat csak akkor engedjük el, ha már meggyőződünk róla, hogy kellően aktív, és elég erőt gyűjtött az útja folytatásához, ha nem így tennénk, valószínű elpusztulna. Szerencsére,nekem sem kellett sokat dobálnom, hogy kapásom legyen és nem is akármilyen, egy szép szivárványpisztráng. Kíváncsiság némi kitérőt követelt, hiszen mellettünk egy óriási, vízzel elárasztott barlang volt. A Sötétség és Dorina denevér fóbiája ellenére, hála a combcsizmánknak, kézen fogva indultunk felfedező utunkra.

Írta: Farsang Dorottya