Kalandorok a Szücsi-völgyben

November végén a Szücsi-tavon töltött horgászatunk sajnos sikertelenül zárult, de talán ezért volt még fontosabb, hogy visszavágjunk a Szűcsi ragadozóinak. A legutóbbi forgatásunkra magunkkal cipeltünk egy régi debreceni cimborámat Maxim Tamást, aki az oda vezető úton feszt mondogatta: „Óriási szerencsénk lesz, meglátjátok. Ezen a héten annyi balszerencse ért, hogy most valaminek kárpótolnia kell!” Jártam már egy pár vízen és távol álljon tőlem, hogy előre igyak a medve bőrére, de hittem a srácnak.

7

Nagy mázli, hogy közvetlen járat indul Budapestről arrafelé, így hát röpke két és fél óra alatt megérkeztünk a tett színhelyére. Az időjárás azonban csöppet sem volt bizalomgerjesztő. Ide-oda mászkáltak a viharfelhők, de valami érthetetlen okból mindig kikerülték a völgyet. A célhalunk ismét a csuka volt és erre a ragadozóra jellemző, hogy nehezen viseli a hirtelen kialakult frontokat. Természetesen nem adtuk fel már rögtön az elején, és amíg a többiek falatoztak én nem tudtam megállni, hogy ne dobjak egy-kettőt Balázska pergető motyójával. Írhatnám azt, hogy nem kellett sokat várni az első csukára, de az igazság az, hogy az első dobás azonnal egy kis bicskát eredményezett. Szinte semennyit nem kellett várni.

4

A hirtelen jött látogatóval a társaságot sikerült feltüzelni. Vízre már nem nagyon szálltunk aznap, inkább a parton ügyeskedtünk. Balázska a változatosság kedvéért magával hozta feeder botját és a még nála is idősebb, gyermekkorát idéző orsóját. Én és Maxim töretlenül a csukákat kutattuk nádtorzsák alján, akadók közt, de a délután folyamán nem fogtunk halat. A kristálytiszta vizű tavat bejárva rengeteg rablást vettünk észre, tehát a víz nagyon is élt. Én már aznapra letettem a lantot, mert kezdett sötétedni és tüzet kellett raknom. Balázska a feeder spiccét bámulta, amit valami folyamatosan mozgatott, de bevágás után nem lett meg a zsákmány. Balázs többször is mondta, hogy ez nem az ő terepe és azt is, hogy nem találja meg a vízzel azt a misztikus kapcsolatot, amit máskor érez.

9

12

Sebaj, meg tudtam érteni. A tapasztalt, horgászok már bizonyára sejtik, hogy mi ez a fura kontaktus a hal a víz és a horgász közt, de ennyit a filozofálgatásokról. Térjünk vissza az izgalmak világába, mert az volt temérdek mennyiségben. Amint sikerült a késemmel és egy kis avarral, szeméttel tüzet gyújtanom Maxim egy jókora ragadozót akasztott.

13

Egy szép fárasztás után igazi művészet volt kiműteni a hal torkából a wobblert. Még szerencse, hogy volt nálam szájfeszítő. Azok a fogak, te jó Isten… Megcsodáltuk ezt a harcost majd vissza a vízbe. A vacsora után megint gyülekeztek a felhők és élénkebb lett a szél és csodák csodájára megint elkerülte a tavat. Amíg többiek aludtak én egész éjjel a sötétben bóklásztam a pergető bottal és egy zseblámpával. Abban reménykedtem, hogy egy fluoreszkáló twisterrel talán be tudok csapni egy süllőtt vagy egy harcsakomát. Le kell írnom, hogy az éjszakai pergetés egy óriási élmény, pedig nem akadt horogra se süllő, se harcsa. Éjjel hihetetlen módon életre kel a természet. A horgász többnyire a hallására hagyatkozhat. Nehéz, megbecsülni, hogy a rablás vajon mekkora távolságban történt. Jó pár dobás szükséges ahhoz, hogy nagyjából ráérezzünk, hogy mégis hol úszkálhat a műcsali. A tüzet táplálva, folyamatosan járőröztem a halőrház körül. Gondolkoztam azon is, hogy csónakba ülök, de elég kockázatos vállalkozás lett volna egyedül. Esti akcióm során sokat kalandoztam gondolataimban is. Mikor egyedül vagyok a vízen, mindig magamra találok, félre dobom minden bajom és csodálom a legnagyobb urat, a természetet. Ez egy olyan szituáció, amit talán az ősemberek érezhettek, amikor vadásztak. Ha halkan mozgunk, hallhatjuk, ahogy a nádban brekegő békára rávetemedik valami „szörnyeteg”vagy, ahogy az erdőben motoszkáló vad megriad, amint rálépünk egy száraz gallyra. A horgászat, a vadászat és maga a természetjárás olyan mély zsigeri ösztönöket vált ki az emberből, amelyeket a civilizáció tompíthat, de kiirtani nem tud soha. Na, de térjünk is vissza éjszakai álmodozásomból, mivel hajnali négy körül én is nyugovóra tértem. Kora reggel vízre szálltunk és megközelítettünk a legígéretesebb csukarejtekhelyeket. A reggel első hala szerencsére műlégyre kapott.

14

A fárasztás során többször kellett kiterelni a csónak alól és rendesen görbítette a nyolcas legyezőbotot. Nem sokkal délelőtt tizenegy körül jelentkeztek a többiek.

8

Debreceni cimbim legyes pálcája túl sokáig pihent a csónakban. Az zsinór végén egy popper volt és gondoltam szórakozok egy kicsit. Bumm!! Feketesügér!

16

Életem első fekete sügére méghozzá műléggyel. A hal teljesen megbabonázott és elhatároztam, hogy az elkövetkezendő hónapot a feketesügérekre szentelem. Sajnos Balázska üres kézzel hagyta el a Szücsi tó partját, de remek élményben volt részünk és sikerült revansot venni a vízen. Remélem, hogy az eddigi epizódokkal sikerült felcsigáznunk nézőinket és másoknak is kedve támadt a pecához, hisz hamarosan itt a nyár, kalandra fel!

Írta: Erdélyi Koppány