Illés Zoltán beszámolója

Nagy örömmel olvastam, illetve hallottam a csatornán, hogy jelentkezni lehet a Mesterkurzus műsorotokban való részvételre! Már gyermekkorom óta horgászok, de úgy igazán csak 3 éve ismerkedtem meg a feeder technikával.

Amikor az első feeder botomat megkaptam, nagyon meg voltam lepődve, hogy milyen vékony, karcsú spicce van, illetve maga a bot is vékonynak tűnt. Először azt hittem valami újfajta úszós bot J. A bot típusa alapján elkezdtem nézelődni az interneten, hogy mit is kaptam valójában és rá kellett döbbennem, hogy az bizony nem úszós bot, hanem a fenekező horgászat egy finom változatának az eszköze. Több sem kellett nekem, belevetettem magam az információ tengerbe.

1

Az elmúlt 3 évben is lelkesen bővítem a tudásomat, nézem a műsoraitokat, vagy olvastam bármilyen feeder technikával kapcsolatos cikket. Rengeteg a tanulni valóm még, ezért is vagyok jelen az összes horgászkiállításon, a feleségem szerint már kicsit megszállottan J

Az előzmények után szeretném megosztani veletek életem legnagyobb élményét, amely az egyik kedvenc horgászvizemen, a csömöri tavon esett meg velem. Rengeteget járok oda horgászni és tudtam, hogy vannak nagyon szép példányok is a tóban, de ami azon a szeptemberi délutánon akadt a horgomra, azt bizony álmomban se gondoltam volna!

2

Aznap délelőtt az előző napi munka fáradalmait próbáltam kipihenni a tó partján, kicsit kiszellőztetni a fejemet. Jöttek szépen a keszegek, kárászok, 1-2 ponty is, általában csontira, kukoricára és mézes apró pufira görbült leginkább szépen a botom spicce. Már éppen készültem az aznapi utolsó dobásokra, amikor a kis családom is megérkezett és velük együtt egy hatalmas nagy botgörbítő kapás! Először azt hittem, hogy valamibe beakadtam, ugyanis a szerelék meg sem mozdult. Próbáltam valamilyen módon „kiszabadítani” a beakadt szereléket, amikor is az megmozdult és megkezdődött a harc. Nagyon sokáig nem tudtam, hogy mi rejtőzik a víz alatt, mert csak ment, ment és ment. Nagy nehezen megállítottam, de kicsit aggódtam, mert a szerelékem főzsinórja 0,20-as volt, a dobóelőke pedig 0,15-ös fonott zsinór. Éreztem én, hogy valami nagy van a horgon és nem könnyen adta meg magát.

3

A bot egyébként egy SPRO Iron 360-as hevy bot volt, az orsó pedig egy Shimano, 40-es, hátsó fékes orsó volt. Nagy küzdelmek árán sikerült partra hoznom egy gyönyörű, hatalmas busát, amelynek a súlya 20,1 kg volt, a hossza pedig kb. 101 cm! Nagyon-nagyon meglepődtem, mert a csalim csonti és mézes pufi volt. Még véletlenül sem olyan csali, amire a busa tudomásom szerint „harap”. Ami még nagyszerű volt, hogy rendesen a szájában akadt meg a horog, nem a hátában, vagy az oldalában.

Azóta is fogtam már termetes pontyokat, de az igazi nagy élmény mégis ennek a busának a kifogása volt – jóformán kezdő feederezőként! Azért is jelentkezek a műsorra, mert nagyon szívesen horgásznék Krisztiánnal, aki tudomásom szerint az mellett, hogy nagyon fantasztikus horgász, igen jó dobó technikával is rendelkezik, amelyen viszont nekem még van csiszolni valóm, nem vagyok megelégedve a teljesítményemmel. Szívesen tanulnék tőle trükköket, praktikákat is, amelyek szerintem biztosan a hasznomra válhatnának a továbbiakban.

Ha esetleg nem választotok engem, akkor is nagy örömömre szolgált, hogy megoszthattam Veletek életem nagy élményét és kívánok nektek sok sikert a műsorotokhoz és eredményes horgászatot!

Görbüljön!