Határon innen, Dunán túl

Kevés szakember van Magyarországon, aki ennyire megszállott. Varga Vili évek óta szinte kizárólag wobblerekkel kergeti a ragadozókat és ezt szinte kivétel nélkül minden nap az ő szeretett Dunáján. Persze más vizeken is otthonosa mozog, sőt horgásztúrákat is vezet, de a Duna az ő saját pályája.

A tavalyi magas vízállás nem tett jót a dunai pecásoknak, Vilinek is más alternatívát kellett keresnie. Az Almásfüzitői kavicsbánya-tóban élő balinok voltak az egyik lehetséges célpontjai. Ha a folyó nem kecsegtet jóval, akkor ez a víz biztosan jó élményeket ad. Ez vezérelte akkor is amikor a legutóbbi Mesterkurzus forgatására készült.

– Reggel kezdjük a tavon, aztán nézzük meg a Dunát! – mondta nekem a telefonba. Tudtam volna nemet mondani? Persze hozzátette, hogy korán érkezzünk na ez volt amiben egy kis hiba csúszott a gépezetbe…

Játékunk nyertese Blizman Barnabás is folyó vízi pecás, de életében először készült megülni a Duna hullámait. A reggeli találkozás és a gyors bemutatkozás után viszonylag gyorsan a vízparton voltunk, éppen időben. Láttuk, ahogy a balinok korbácsolják a víztükröt, kergetik a felszínen lakmározó kis küszöket.

Ha peca van akkor Neo nem maradhat otthon!

Főhőseink alig várták, hogy végre bevessék műcsalijaikat. Igen ám, de gyakran elhangzik a számból, hogy „ Most filmet forgatunk aztán majd horgászunk is!” No így is lett, előbb felvettük a „kötelezőt” aztán elindultunk körbe a tavon. Igen ám, de egy csapásra felerősödött a szél a balinok meg úgy tűnt jól laktak és eltűntek a mélyben. Lemaradtunk a legjobba ígérkező időszakról…

Erről úgy tűnik, hogy lemaradtunk

Életbe lépett a B terv. Irány a Duna! Barnabást gyorsan rabul ejtette a folyó mérete, a csodás part, a kövezések, a benyúló bokrok a bedőlt fák, a vízimadarak a csend és az a titokzatosság ami az egész lényét övezi. A zsinór végére természetesen wobblerek kerültek. Különleges mozgású, intenzív veretésű csalik. A kikötőből kiérve egy ígéretes szakaszon dobot néhányat Vili, meg is lett az eredménye, egy aprócska balin volt a zsákmány.

Záporoztak Vili felé a kérdések ő pedig közben kormányozta hajóját azoknak a helyeknek az irányában amelyikben bízott. Vagy egy órát „csónakáztunk” felfelé. Rengeteg ígéretes helyet láttunk, de a kísérőnk gyorsan lebeszélt azokról, helyette viszont olyanokat mutatott ahol biztosan laknak balinok. Ezeket látva én aki nem ért hozzá is úgy gondoltam, legalábbis ha balin lennék biztos ott tanyáznék azok között.

A Duna ahogy Vili szereti (Mesterünk fotója)

Összességében azért nem volt túl mozgalmas a vízfelszín, egy-egy fekete kormorán teli beggyel szerencsétlenkedett, alig bírt felszállni előlünk, és néhány uszály csapott csak hullámokat. Közben azért volt idő kérdéseket feltenni mesterünknek aki csak mesélt és mesélt. Horgásztársakkal is találkoztunk, de nem voltak túlságosan felvillanyozva. Egyikük sem fogott semmit, azelőtti nap és akkor sem. Nem adtuk fel, ereszkedtünk tovább a part mentén és folytattuk a horgászatot.

Egy ígéretes szakaszon végre láttunk balinra utaló jeleket. Meg is támadtuk azt a pályát, ami egy akcióval ajándékozott meg bennünket. Barnabás erőteljesen bevágott a kapásnak, majd vadul tekerte az orsót, de a hal nem mutatott jelet.

– Elment!- mondta, majd hirtelen megszólalt a fék és meglódult a hal. A másodperc tört része alatt történt mindez, majd újra kiegyenesedett a finom pergetőbot. A hal tényleg elment. Csak találgatni tudunk, hogy mi lehetett, de ezen az eseményen felbuzdulva folytattuk a pecát.
A balinok nem voltak éhesek. Ennek kapcsán vonhattuk le a nap egyik legfontosabb következtetését, mely szerint ilyen időszakban szinte felesleges folyamatosan változtatni a csalit, hiszen ha találunk is balint akkor a kapás sikere nem feltétlenül azon fog múlni, hogy mit vezetünk az orra előtt. Ha éhes akkor szinte bármilyen csali megteszi. Itt azért jó megállni egy pillanatra. Vilinek nem akármilyen csalijai vannak! A csalis dobozában a legújabb fejlesztésű, főleg japán csúcstermékek pihennek, olyan különlegességek, amelyek nem sok honi horgász gyűjteményében vannak. Különleges formák, színek, kialakítások. Ezeket a messzi földről származó csalikat próbálja ő a hazai vizekre adaptálni, ahogyan a mellékelt ábra mutatja igen jó eredménnyel.

Az arzenál egy apró töredéke

Vili folyamatosan bosszankodott azon, hogy elszalasztottuk a reggeli lehetőséget és mivel a Duna sem mutatta a legszebb arcát, joggal volt egy kicsit elcsigázva. De fel azért nem adta a dolgot és szinte minden új partszakaszon új hittel és lendülettel dobta be a csaliját. Aztán végre megtört a csend és egy balin rávágott a műcsalira. Rutinos mozdulatokkal fárasztotta a halat, amit szempillantás múlva már a kezében is tartott.

Dunai lakos

A reggeli tavi emlékek nem hagyták nyugodni Vili fantáziáját és gyorsa visszatértünk a kavicsbánya-tóra. A naplemente előtti időszak joggal adhatott okoz a bizakodásra. Éppen elkezdődött a balinok ramazúrija. Háborgott a vízfelszín az ezüstösen csillogó halaktól.

Mesterünk felszíni csalikat használ, mint például ez a Duo Realis Spinbait 80-as

Hatalmas csobbanások jelezték, hogy bizony tetszik a balinoknak a felhozatal. Mesterünket is meglepte néhány akció, de a fogás sajna elmaradt.

Micsoda rablás

Ez a Spinbait így hasít

Barnabás is csalit cserélt

A horgászat nem mindig szól a világraszóló sikerekről. A sok próbálkozás és kísérletesés és a vízparton töltött napok hozzák meg a szép fogásokat és persze a kudarcok. Barnabás mégsem így ítélte meg ezt a napot. Nagyszerűen érezte magát, pláne amikor megtudta, hogy egy csomag nagyszerű műcsalit kapott ajándékba a wobblerek.com felajánlásából.

A közös fotó sem maradhatott el

Bíztunk a naplementében, de végül nem adott halat

A nap rengeteg tanúsággal szolgált, és azért hal is akadt a horogra, melyet a Mesterkurzusban láthatnak majd a F&H nézői.

Írta és fényképezte: Jéger Szabolcs