Fűszéli balinok

Lejárt a balinok fajlagos tilalma, most már elindulhatunk egy jó kis pergetésre. Igen ám, de az őnök néha teljesen a bolondját járatják velünk, nem egyszerű túljárni az eszükön. Számomra is emlékezetesek a kezdetek, és az is, néha milyen fontosak a megfigyeléseink alkalmazása az eredményesség szempontjából.

2

Az első megfigyeléseim már nagyon régen történtek, a folyóvizek partjain akkoriban fenekezve ücsörögtem. Gyakran szinte kifröcskölték a vizet, olyannyira a partszélén raboltak a balinok. Sokszor felugráltam és mindenféle műcsalit hajigáltam feléjük, de ilyenkor kámforrá váltak a rablók. A sok kudarc közben rájöttem, hogy egyértelműen én zavarom el őket mozgásommal. Kezdtem kifigyelni, hogy nagyon sok rablás szinte centiméterre ugyanazokon a pontokon következik be. Kipróbáltam, ha kissé odébb húzódva lestem, nyugodtan folyt a rajcsúrozás. Mintha mágnes húzta volna vissza őket a meredek partszélhez, attól egy-két arasznyira bombázták a sneciket.

3

Hasaltam a nagy fűben és így lestem a folyó titkait. Igen, a nagy fű! A majd hónaljig érő dús ártéri növényzet itt-ott szinte ráhajolt a Dunára s a szép balinok mindig ezek mellett csaptak a prédára. Ahol a mosott part kopasz volt, nem volt rablás. A fű, vagy kisebb bokrok vízre hajlása viszont biztos támpont volt. Sok apró bogárféle, magocska potyoghatott róluk a folyóba a snecik nagy örömére. Azok állandóan itt tanyáztak és ez volt a mindig ugyanott bekövetkező balintámadások magyarázata. Jól emlékszem az első nagy fűszéli örömömre.

4

5

Kedves helyemen, a kandai partosban cserkésztem utánuk. A bicajomat elnyelte az ártéri legelő, nem kellett félnem, hogy elviszik, míg gyalogosan lopakodom a töredezett partszélen. A vízállás kellően magas, a növényzet imitt-amott csaknem belelóg a folyóba. Egy helyütt asztalnyi kis szeglet kapaszkodik a Dubnába, sarkán csak úgy buffan a rablás. Dobogó szívvel fölé lopakodom kb. 10 méterrel. Térdelve szerelek össze, pedig csupa harmat a fű. Végre készen vagyok. Óvatosan dobásra élesítem a csőbotot. Az orsón harmincas zsinór, a végén 6 forintos villantó, olyan piros műanyag szemű. Mögé dobok a rablásnak, a parttól talán 1 méter távolságra ás azzal párhuzamosan. Elég gyorsan vezetem visszafelé a villantót. A kis kiszögellést igyekszem elkerülni éppen, mikor bomba vág a készségbe. Óriási rántás, a kezemből majd kiesek minden és már száguld is befelé az ezüst torpedó. Szerencsére a fékem jól van beállítva, így remegő térdekkel, de állom a rohamot. felejthetetlen, amint a partszélbe szelídítve V betűt húz magas hátuszonyával. Néhányszor felerőltetem a felszínre, de mindannyiszor visszatör. Én óriásinak látom. Elszántan, ám ügyetlenül próbálom a kiemelő-hálót aláerőltetni. Először túl hosszú a zászló, azért nem megy, utána rövidre orsózom, attól meg nehéz. Végül azért nagy nehezen, de belecsusszantottam az elalélt halat. Első boldogságomban 4 kilósra saccolom – a valóság azért az, hogy a kettőt elérte. Hát vele kezdődött!

6

7

Néha nosztalgiából és mert balinozni mindig izgalmas, manapság is elvetődöm arrafelé. Bár a part azóta kissé más lett, azért akad még balin. Tavalyelőtt már visszafelé ballagtam a cserkészésből, mikor váratlanul mikor kempingező horgászba botlottam.

–     Mit lehet erre fogni? – érdeklődött szívélyesen, bár néhány dévér volt már a haltartójában.

–     Talán balint – javasoltam közlékenyen, mert igen szép szőkeség napozott az úr mellett.

–     Á, azokra már dobáltam eleget, eredmény nélkül – válaszolt lemondóan.

–     Ne befelé, hanem a parttól párhuzamosan próbálja meg, a lelógó bokrok alá célozva, mindig egy kissé feljebb állva, de óvatosan. – próbáltam magyarázni úgy, hogy nem vegye okoskodásnak.

1

8

Egy mérsékelten süllyedő, kisebb wobblert ajánlottam a horgászdobozából, alkonyati bevetésre. Másnap délután ismét arra vitt az utam. Az új ismerős örömmel újságolta mi minden történt… Mikor a rablások megkezdődtek, a legelső dobással máris balint akasztott. A hal azonban úgy letépte a wobblert a 25-ös zsinórról, mintha rajta sem lett volna. persze a fék nem jól volt beállítva. Aztán egy kis körforgóval elcsípett egy másikat. ma reggel pedig ismét fogott egyet.

–     Tudja ezek a balinok nagyon óvatosak ám! Nem könnyű becsapni őket, de ha megakad, csuda élvezetes – mesélte lelkendezve.

–     Pontosan így van- bólogattam elégedetten.

Írta és fényképezte: Bokor Károly