Feederrel a csatornán

Ki gondolta volna! Pár évvel ezelőtt, ha valaki azt mondta volna, hogy én feederezni fogok, talán meg is haragudtam volna érte. Most meg …? Időnként még jól is esik egyet-egyet feederezni. Habár számomra nem adja vissza azt az élményt, mint egy rakós, vagy match botos peca, de azoktól mindenképpen egyszerűbb, kevesebb cuccot igénylő módszer, és időnként én is szeretem, ha valami nem jár akkora kipakolással. Talán, és nem utolsó sorban, alkalmanként eredményesebb is, mert olyan helyek és úgy is meghorgászhatók vele, ahogy és ahol az úszós módszer már nem működik.

A feederes horgászathoz egyébként a versenyzés hozta meg a kedvemet, az, hogy egyre több ilyen verseny, bajnokság, nemzetközi megmérettetés van. Én pedig ebben nőttem fel és szeretem a versenyek hangulatát. Mint versenyhorgásznak és etetőanyagokat, csalikat gyártó cég vezetőjének pedig el kellett fogadnom, hogy nem csak csontival és szúnyoggal lehet halat fogni, hanem pellettel is. Korábban soha sem tudtam volna elképzelni, hogy akár egy természetes vízen is jobban működhet a pellet, mint mondjuk egy csokor csonti. Most pedig egyre-másra dőlnek meg ezek a tabuk. Ahogy pedig a tudásunkat, tapasztalatunkat ebbe az irányba fordítottuk, jobbnál jobb csalikat és etetőket gyártunk. De hát így van, „az ember holtig tanul”.

Jött a hír, hogy a csatornán szép kárászokat és keszegeket fognak. Nem kellett több, matchbot, láda etető, csali az autóba és irány a víz. Slider úszóval a túlpart elé horgásztam csontival és kukoricával. Sok halat fogtam, de javarészt karika keszeget. Kárász csak akkor volt, ha sikerült a csalit megállítanom. Pedig elsősorban kárászt akartam fogni, mert a fél-, egykilós kárászok már igazi tavaszi horgászélményt tudnak nyújtani.

Már horgászat közben megszületett az újabb terv, mi lenne, ha megpróbálnám feederrel becserkészni ezeket a kárászokat!

Erős szél fogadott, mely csaknem tarajos hullámokat gerjesztett a vízen

Néhány nap múlva aztán ismét a csatornaparton talált a kora március. Istentelen szél és esős borult idő volt, ezért a feeder ernyő mögé/alá állítottam ládám. Így két elemtől, a széltől és esőtől védve voltam, mondhatnám szinte összkomfortosan éreztem magam.

A feeder ernyő széltől és esőtől is véd

A horgászállás kiépítése után „bedobtam” a távolságot. Olyan kettő méterrel a túlpart elé, amely mintegy 35 méter, akartam horgászni, mert ott van egy törés és úgy gondoltam, a kárászok az mentén közlekednek. A bot spiccét egy nyiladékba, egészen közel állítottam a vízhez. A zsinórt pedig kiakasztottam, hogy a távolsággal se legyen gond.


Botspicc „belőve”

Felszerelésem:

  1. 3,30 Preston Competition Picker bot, Daiwa Certate 3012 orsó, 0,18-as zsinórral.
  2. 3,30 NOVA Light Feeder, Ryobi 4000 orsó és szintén 0,18-as zsinór.

Az NOVA boton 20 gr-os hálós kosár, 50 cm előke, mert azt mondta egyszer egy „nagytudású”, hogy a kárász és keszeg óvatos, ezért a csalit a kosártól távolabb kell felkínálni nekik. Ezen a felszerelésen kukoricát és gilisztát használtam csalinak, amíg horgásztam vele. A Preston botot pedig method módszerrel szereltem, 30-gr-os Method kosár, a közepes méretű, rövid előkén (5 cm), 14-es horog 0,08– as fonott előkén, és hajszálelőkén 7mm-es csalitüskével, mert Method Pellettel akartam horgászni ezzel a szereléssel.

Otthon, még indulás előtt kétféle etetőt kevertem, egyet a hálós, egyet pedig a method kosárba. A hálós kosárba egy hagyományos kárászos etetőt szántam, a methodba pedig egy halas jellegűt. Ez utóbbi összeállítása 50% Method Green Sweet és 50% Method Allround. Őszintén szólva féltem egy kicsit ettől az etetőtől, hiszen természetes vízen és kárászra a halas etető és ráadásul hideg vízben!? Habár sok előadásomban elmondtam már, hogy időnként tabuk dőlhetnek meg.

– „Hát majd meglátjuk milyen erősek a falak!”- gondoltam.

A bekevert halas etető. Igen dekoratív, de jól is működik majd?

Aztán horgászni kezdtem. A hagyományos szereléket 5 méterrel a method alá dobtam, a parttól ugyan olyan távolságra. Ezen a csali először giliszta, majd a sok apró hal miatt  csemegekukorica lett. Amíg horgásztam vele, öt-hat kárászt adott. Ez érdekes volt, mert a helyi horgászok csak ezzel a csalival fogtak kárászt.

A method kosaramat a halas etetővel töltöttem meg és Method pelletet tűztem a csalitüskére. A kezdés után nem sokkal a kukoricát már el is vitte a kárász, majd ismét arra volt kapás. A halas etetőn nem volt érdeklődés, legalább is az elején nem. Aztán néhány dobás után arra is jelentkezett egy kárász, mégpedig a darabosabb fajtából.

Ahogy telt az idő és nőtt a bejuttatott etető mennyisége, a halas etetőn és a method pelleten annyira felfokozódott az érdeklődés, hogy a másik botomat ki kellett venni, mert a pelletet a vízbe érés után szinte azonnal megette a kárász. Így aztán igazán pörgős, egybotos peca kerekedett az egészből.

A „nyerő” felkínálási mód és etetőanyag a method kosárba töltve

Ez pedig a nyerő páros

Jó, pörgős, egybotos peca kerekedett

Ilyen és ehhez hasonló kárászokból fogtam a négy óra alatt vagy 35-40 darabot

A kárászok szájában ott „virít” az epres Method Pellet

Utolsó halnak még egy kisponty is „befigyelt”

Kb. három perc alatt fogtam ezt az öt kárászt

Összegezve a nap horgászatát: azon kívül, hogy jól szórakoztam és szép halakat fogtam, tanulság volt, hogy a természetes vízben élő kárászokat is el lehet csábítani egy jó etetővel és megfelelő csalival. Az etetőanyag kiválasztásánál a halas jelleg mellett az eredményesség szempontjából döntőnek érzem a Sweet etető édeskukorica-csoki ízesítését is. Szerintem fontos volt az Allround etető hozzáadása is.

A Method Pellet csalik közül az Eper-Hal működött a legjobban. Próbáltam még a zöld homáros és a sárga scopex ízesítésűt is, de az epres vitt mindent, mint a piros hetes. Ennél a csalinál szerintem fontos volt, hogy közvetlenül a fenék felett lebegett. Valószínű fontos volt a szín is, bár állítólag a halak nem látnak színeket. Továbbá láthatóan fontos volt, a tévhitek ellenére, hogy a csali közvetlenül az etetőanyag mellett volt felkínálva. Nagyjából ennyi.

Írta és fényképezte: Papp József