Egy úszós süllő

Az utóbbi évek nagyon sok ragadozó halas horgász számára elsősorban a pergetésről szólnak. Vitathatatlan a módszer sportszerűsége, eredményessége, izgalma. A technikai kihívások, és sok egyéb szempont is sokunknál szinte kizárólagossá, elsődlegessé teszi a pergetést. Magam is legtöbb esetben a pergető tapasztalatokról és a pergetés közben megélt kalandjaimról elmélkedek. Pedig, különösen régebben, egyéb módszerekkel is sok szép halat fogtam. Még a süllőkre is hosszú ideig horgásztam kishalas módszerekkel. Tapogatva, mártogatva, fenekezve, sőt úszózva is sok szép élményt gyűjtöttem. A legnagyobb úszós süllőm már nagyon régen támadta meg az élő kishalamat, mégsem tudom elfelejteni. A csodálatos, kora nyári reggelnek minden mozzanata élénken él bennem.

1

2

A Dráva mellékága csaknem kicsordult öreg medréből, nagyon magas volt a vízállás. Horgász barátaim, akikkel Szigetvárról együtt érkeztem, a víz sekélyebb területén maradtak. Ők békés halakat szerettek volna fogni. Én a magas, kissé megbarnult víz ellenére a szerelmetes süllőimet máshol vettem célba. A pirkadati fényektől csillogó erdőben tovább siettem, vadregényes, nehezen horgászható, kedvenc területemet vettem célba. A hajnali páráktól, ködöktől sejtelmes, vadaktól hangos folyó mentén mindig izgalmas volt sétálni. Az én helyemen, a „dűttesnek” nevezett részen, a folyás által mosott, szabdalt part több méteres mélységet és nem kevés akadót rejtett. Megérkezésemkor tüstént észrevettem, hogy a süllők a kora hajnali órában még egészen fent ólálkodnak. Az úszós felszerelésemre virgonc sneci került és máris a hirtelen mélyülő part elé dobtam. Ezután néhány pillanatig nem értettem mi történt.

3

4

Az úszóm ugyanis nem akart felágaskodni. Viszont fekvő helyzetében elindult oldalra. Szerencsére gyorsan kapcsoltam: nem a kishal volt az erőművész, hanem annyi történt, hogy a süllő azonnal elkapta a süllyedő csalit. Így már az első pillanatokban sikeresen megfoghattam egy kétkilós tüskéshátút. Nagyon megörültem a jó kezdetnek. Ezután megúsztattam a felső vízrétegeket, de nem volt több kapásom. Így, valamivel később, a fenék akadói fölé engedtem a tisztességes méretű csalihalat.  Nem sokáig toporogtam tétlen a hűvösben, csodálatos kapás következett. A szemem éppen az úszón volt, amikor az eltűnt. Ebben a villámgyors mozzanatban erő lakozott, az úszó egy kis cuppanással úgy tűnt el mintha ott sem lett volna. A sok akadó miatt csak egy árnyalatnyit vártam, szinte azonnal bevágtam. A hal meg sem rebbent odalent, nagyon komoly súlyba ütköztem. Azonnal éreztem, hogy nem akárkivel találkoztam. Összeszedtem a magam és a felszerelésem minden erejét. Az erős halat azonnal emeltem, erőltettem egyre feljebb. Mindenáron el akartam vonszolni az ágas-bogas világból, mielőtt felocsúdva beletörne a sűrűbe. Rettentő lassan telt a néhány másodperc, miközben reszkettem a szakadástól, a lemaradástól, de húztam, amennyire csak lehetett.

5

Felszedtem három, vagy négyméternyi zsinórt, és felhúztam a víztetőre álmaim halát, a hatalmas, szinte fekete fogast. A süllő fröcskölt, tombolt a felszínen, lapátnyi farkával zurbolta, csapkodta a vizet. Néhány pillanat múlva már merült, bukott ismét a mélybe, nem tudtam visszatartani. Most már azonban közelebb került hozzám, úgy éreztem a lábam alatt kevereg, forgolódik. Tudtam, hogy közvetlen a part előtt csak néhány kopaszabb törzs van a mélyben, így már nem féltem olyan nagyon az akadástól. A jó bothossznyi zsinóron védekező hal folyamatosan keverte a dézsányi örvényeket. A kemény tornától viszont kezdett fáradni, persze számomra a viszonylag röpke idő örökkévalóságnak tűnt. Miután ismét a felszínre emeltem, már nem tudott újra visszatörni. Lázas izgalommal kaptam fel a kiemelőt, de egyetlen próbálkozás után el is dobtam. A bolti, teleszkópos nyelű szerszám szája, öble nevetségesen kicsinek tűnt a süllő méretéhez képest.

7

8

A gyönyörű halat lázas sietséggel teljesen a partig erőltettem. Egy pillanattal később pedig megragadtam az éppen elnyíló kopoltyúfedelét és máris felhúztam, felrántottam magam mellé a partra. Most, a parton jött rá szegény, hogy hamar feladta a csatát. Hatalmas csapkodást rendezett, amitől azonnal begyűjtöttem számtalan szúrást és vágást. Mint egy kicsit később megláthattam, horgom egészen mélyen ült, pedig szinte azonnal bevágtam. Örömöm persze határtalan volt, a fogast elképesztően nagynak láttam, de hát a tíz kilón felüliek már valóban ritka szép példányok. Így kaphattam el, úszós módszerrel, még huszonévesen az egyik első, igazán nagy süllőmet. Bármi is történt azóta, ez a kaland is számomra örökre megmarad. Néha eredményes az egyszerű módszerekkel is próbálkozni, tegyék meg Önök is, maradandó élményeket kívánok.

Írta és fényképezte: Bokor Károly