A vadászat illemtana

Egyéni vadászat

Lehet, hogy sokan nem is gondolnak arra, hogy akkor is illik vadászhoz méltó módon viselkedni, ha azt senki nem látja. Nincs ellenőrzés, nem fogja senki rosszallóan csóválni a fejét az esetleges méltatlan cselekedetek miatt, „csak” éppen önmagának, saját önbecsülésének, és normáinknak kell megfelelnie.

Információszerzés, tájékozódás

Ha valaki egyedül megy vadászni, ahhoz, hogy élményeket szerezzen, eredményes legyen, illik megismerni a vadászterület jellemzőit, adottságait. Ezt megszerezheti saját maga is, hosszú évek kitartó és következetes terület bejárásaival, magányos farkasként, de egyáltalán nem szégyen, ha másoktól kér segítséget, információt a megismerés, tudás megszerzéséhez. Nem illetlenség megkérni a hivatásos-, vagy más tapasztalt, helyi vadászt, hogy mutassa meg a területet, mondja el a vad jellemző helyi szokásait. Erre azonban senki nem kötelezhető, még az alkalmazottként dolgozó hivatásos vadásznak sem munkaköri kötelessége. Kellő szerénységgel, barátságos viselkedéssel a vadász olyan információkhoz juthat, amelyek megszerzése, saját „kidolgozása” hosszú időbe, sok fáradtságba kerülne. Kérni illik,de kikövetelni, vagy valakire „ráerőltetni” magát,  azt sosem! Aki önként, szívesen ad segítséget, az mindig többet ér, mint aki ezt valamilyen kényszerhelyzetben teszi meg.

Beiratkozás

A vadászat nem kezdhető meg anélkül, hogy a vadász ne regisztrálja magát az adott területen, mert a beiratkozással a vadászatra jogosult törvényes hozzájárulását adja a vadászathoz. A beírás elmulasztása jogosulatlan vadászatnak minősül, a büntetéseken kívül akár a vadászjegy és a fegyverek bevonásával is járhat. A beiratkozás tehát kötelező, viszont hogy hol, és milyen módon akar valaki vadászni, ahhoz illik tájékozódni a korábbi beírásokból. Ha van kijelölt beiratkozási idő, nem illik korábban, másokat megelőzve beiratkozni, lefoglalni a „nyerő” helyeket. Nem illik – ráadásul jogellenes is – másokat is beírni, akik egyébként ki sem mennek vadászni, de a nevük felhasználásával „lezárni” mások elől területrészeket. Nem illik csak beiratkozni, majd utána nem kimenni, csak azért hogy mások ne „zavarják” a magunknak őrzött lest vagy körzetet. Nem illik a más által kifigyelt vadat elejteni, különösen nem, ha azt vadásztársunk külön etetéssel helyhez is kötötte. Ha van lehetőség saját szóró üzemeltetésére, akkor nem illik előzetes megegyezés nélkül másnak a szóróján, vagy az oda vezető váltókat elállva vadászni. Ha viszont nincs saját les, akkor nem illik mások elől kisajátítani, lefoglalni a mindenki által használható leseket, körzeteket. A sokszor ráérő, helyben lakó vadásznak nem illik mások elől folyamatosan elvenni a lehetőséget, illik önmérsékletet gyakorolni. Ha a beiratkozás csoportosan történik, illik megbeszélni, hogy ki, hová akar menni, esetleges vita esetén ne az erőszakosság, hanem az udvariasság, esetleg az érkezési sorrend döntsön. Több vadász kinttartózkodása esetén illik előre megbeszélni a vadászat befejezésének idejét, s azt, hogy szükség esetén (elakadás, vadszállítás) kitől és milyen módon lehet segítséget kérni. Nem illik – sőt, akár életveszélyes is – a beiratkozási idő végét követően is a területen maradni  Ha erre valamilyen okból mégis sor kerülne, gondoskodni kell arról, hogy ez be legyen írva a beírókönyve, nehogy más vadásztárs ugyanoda menjen ki abban a hiszemben, hogy ott már senki nem tartózkodik. A vadászat helyi rendjét vadásztársaságok esetében a Házi Szabályzat, földtulajdonosi vadászati jogközösségeknél a vadászati rendtartás részletesen tartalmazza.

Cserkelés, lesvadászat

Szomszédos körzetekbe történő beiratkozás esetén úgy illik közlekedni, hogy az a szomszéd zavarása nélkül, ugyanakkor – sötétben folyamatos fényt használva – biztonságosan történjen. Amennyiben a beírt leshely vagy a körzet csak másik körzeteken áthaladva közelíthető meg, azt illik a lehető legrövidebb idő alatt, felesleges zajkeltés nélkül megtenni. Nem illik más beírókörzetben vadat elejteni, vagy ha már oda valaki beiratkozott, előzetes egyeztetés nélkül bármilyen céllal bemenni. Gyalogcserkeléskor illik a terület és a vad lehető legkisebb zavarásával haladni, s azt a vadat sem illik tudatosan elugrasztani, amire éppen nem vadászik. Nem illik a vadat nappali pihenőhelyein megzavarni (kivéve a célirányosan ilyen vadászatot, például disznócsapázás friss havon, vagy társasvadászat), s az etetőhelyek körüli sűrűket összejárni.

1.

Lesre üléskor illik az oda hullott lombot, havat letakarítani, s fedetlen les esetén a vadászat befejezésekor a rögzítetlen ülődeszkát felállítani, hogy a következő vadász ne vizes, havas ülőkét legyen kénytelen használni. Nem illik a lesen szemetet, üres üveget, konzervdobozt vagy egyebet hagyni, mert ami kifelé elfért a hátizsákban, annak a csomagolóanyaga hazafelé sem foglal több helyet, el tudja vinni a legközelebbi szeméttárolóig. A vadászat befejeztével a legrövidebb úton, a legkisebb zavarást okozva illik elhagyni a területet.

Nem illik a szomszéd körzetben lévő vadászt zavarni, s ha egymással egyeztettek, a megbeszélt időpont előtt sem illik keresni. Ha pedig netán sikerült vadat elejteni, a megbeszél találkozási idő előtt nem illik segítséget kérni, mert ezzel vadásztársa esélyét lehetetleníti el.

2.

Utánkeresés, vadkezelés

Vadra tett lövés után, ha az nem maradt helyben, illik a rálövés helyén az esetleges találatra utaló jeleket ellenőrizni. Amennyiben a vadász ilyet talál (vér, vágott szőr, csontszilánk stb.) és az eltalált vad nem fekszik a közelben, illik az első és utolsó találatjel helyét megjelölni (pl. papír zsebkendőt a jel fölé tűzni), hogy az utánkeresésre hívott segítő munkáját megkönnyítse. Ha valaki nem találja meg a vadat, nem illik összetaposni a nyomokat, és összeszagosítani a környéket, mert így a kutya, vagy a segítő munkáját nehezíti. Ha valaki segítséget kér, illik tudomásul vennie, hogy a segítőnek nemcsak joga, de kötelessége is a sebzett vad terítékre hozása, emiatt nem illik megsértődni, viszont illik a segítséget megköszönni, valamint a segítő idejének és költségeinek megtérítését felajánlani.

3.

Ha egyéni vadászaton a vadász vadat ejt, ugyanúgy illik a végtisztességet megadni, mint mások jelenlétében (kalaplevétel, töret, utolsó falat). Ezt követően illik azt a higiéniai és szakmai előírásoknak megfelelően kizsigerelni, amennyiben ehhez hiányzik a kellő szakértelem, akkor legalább a testet meglékelve gondoskodni kell a vadhús állagának megóvásáról. Ha a helyi vadászrend lehetővé teszi az egyéni beszállítást, akkor felrakás előtt a krotália behelyezése mellett a vadat az egyéni lőjegyzékbe is be kell írni, s gondoskodni a belső szervek bemutatásáról a képesített vadhúsvizsgálónak. Amennyiben nem az elejtő szállítja a gyűjtőhelyre a vadat, és nem tudja megvárni a beszállítót, akkor illik mindent megtenni, hogy abban se állati kártevők, se idegen személyek ne tudjanak  kárt tenni (árnyékba, takarásba húzni, legyek ellen lombbal fedni, zsebkendőt, ruhadarabot, üres hüvelyt ráhelyezve megóvni a ragadozóktól). A szállítót illik korrekt módon tájékoztatni a vad fellelési helyéről, s amennyiben nem munkaköri kötelességként szállítja be vadat, illik azt megfizetni, illetve valamilyen módon honorálni a segítséget. Nem csak illik, de kötelező is a vad elejtését a beírókönyvben rögzíteni, a krotália számmal együtt.

Írta: K.G.

Forrás: Pannon Vadászvilág

Leave a Reply

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.