A Lago Di Superiore pontyai II. – A lótuszvirágok erdejében

A lótuszvirágok leginkább a hazánkban is megtalálható tavirózsákhoz hasonlóak, de lényegesen nagyobb, szinte esernyő méretű levelekkel. A karnyi vastagságú szárak, és a hosszan elnyúló, szinte véget nem érő virágmező kíváncsivá tett minket. Vajon mekkora pontyok élhetnek ezen a háborítatlan területen?

lotusz

Az óriási, esernyő méretű levelek között, a szövevényes víz alatti gyökérhálózatból reméltünk néhány szebb pontyot

A lótuszvirágok erdeje

A lótusz egy vízinövény, melynek szára a víz alól nő ki, s csak a levelei érintik a vizet, virága a víz fölött helyezkedik el. Sajnos mi a virágzásról már lemaradtunk, de ennek ellenére szinte hihetetlen volt a látvány. Négy nap nyílt vízi horgászat után úgy döntöttünk, hogy a következő reggelen megpróbálunk a lótuszerdő lakóival megismerkedni. Miután csónakunkkal beálltunk a hatalmas levelek mellé, a hajnali medertérképezés volt az első lépés az úton, hogy megfejtsük az óriási növényrengeteg titkát. Ehhez egy 4 méter hosszú tapogatórudat használtunk, de legnagyobb meglepetésünkre, szinte teljesen eltűnt a vízben, holott 1,8-2 méteres mélységet mértünk a radarunk segítségével. Ezek alapján, a növények egy óriási gyökérhálózatból nőnek ki, amely szinte az egész tó aljzatát behálózza, az iszap illetve agyagréteg felett lebegve. A végszerelékkel újabb tapogatást végeztünk, és nagy megdöbbenésünkre, a 140-150 grammos súlyokat is könnyedén megtartotta a szövevényes gyökérzet. Ekkor már tudtuk, hogy valószínűleg a gyökérzeten megtapadt, a gyenge sodrás által hozott táplálékot, csigákat és kagylókat fogyaszthatják az itt élő pontyok. Érdekes helyzet állt elő, de a nem mindennapi pályán azért reméltünk néhány szép pontyot.

lotusz1

A szigetek mentén húzódó, keskeny lótuszmezőben nem volt pontyokra utaló jel

lotusz2

Az önálló, nagy kiterjedésű „erdők” mentén rengeteg pontyugrást, burványlást láttunk

csonak

Nagyméretű csónakunkból kényelmesen tudtuk meghorgászni a lótuszmező peremét

Lótuszlevél a nanotechnológiában

A hatalmas virágmező csodálatos látvány volt a Superiore-on, sőt a természetvédelmi területen fekvő növényerdőt védetté is nyilvánították. Rendkívül érdekes volt a tapintása, szinte selymes levelekkel rendelkezett, de ami meglepő volt, hogy a vízben úszó levelek rendkívül tiszták voltak. Ezért egy kicsit jobban utánajártam a témának. A lótusz leveleinek felülete nem sima, hanem mikrométer nagyságrendű pici csúcsocskák (szőröcskék) találhatóak rajta. Ezek tulajdonképpen egy szinte mindennek ellenálló, de mégis észrevétlen védőréteget alkotnak. A lótuszvirág titka az, hogy a levelek felülete erősen víztaszító, szuperhidrofób. Ezen a felületen a vízcseppek szinte gömbölyűek, nem tudnak “szétterülni”, mint például egy üveg vagy fémlapon. A gömb alakú cseppek legurulnak a levélről és a levél felületén lévő vízoldható szennyeződést is viszik magukkal. Ezt a tulajdonságot figyelte meg Wilhelm Barthlott, a Bonni Egyetem kutatója. Elsőként egy olyan kanalat készített, amelyről minden nyom nélkül, könnyedén lecsúszik a méz. Azóta többféle terméknél tesztelik, próbálják hasznosítani ezt a technológiát, különböző öntisztító eszközöknél. (pl.: autók szélvédője, evőeszközök)

nano

A víztaszító levelek működésének elvét a nanotechnológiában is hasznosítják

Etetés több pontban

Az etetést szinte bármelyik részén elkezdhettük volna a lótuszmezőnek, de egy lényeges dolgot megfigyeltem az előző nap délutánján. Pontymozgást kizárólag azon a területen láttam, ahol a növényzet egyedülállóan lebegett a víz felszínén, nem pedig a szigetek mentén húzódtak végig. Ugyanis, míg az előbbi több helyen elérte az 50 méteres szélességet is, addig a szigetek meredek partjai mellett mindössze 4-5 méteres sávban húzódott. Több különböző pontra etettünk egy-egy maréknyi bojlit, különböző ízesítésben. Ennek oka az volt, hogy a nyílt vízi horgászatunknál egyértelművé vált, hogy a pontyok az élénk színű, édes csalik iránt is érdeklődnek. A bojlikat egy helyre szórtuk, de néhány szemet a növényrengetegbe is juttattunk, bízva abban, hogy ki tudjuk csalogatni a pontyokat. Óvatosan, a csónak két végébe ültünk egy-egy bottal, és a lótuszmező közvetlen közelébe, a levelei alá csúsztattuk végszerelékünket, ügyelve arra, hogy mozgásunkkal ne riasszuk meg a víz alatti lakókat. A szélcsendes időben csónakból horgászva, bármilyen hirtelen mozdulat képes a pontyok gyanakvását felkelteni, természetesen a már számukra megszokott környezeti zajforrásokat kivéve.

etetes

Többféle méretű és ízű bojlival etettünk, de a kapások után minden esetben elegendő volt egy maréknyi csali

sor1

A gumis forgóval kombinált végszerelékemhez szükséges kellékek

sor4

A zsinórhámozó rendkívül praktikus eszköz a bevonatos előkékhez

sor8

A gumis forgót bújtassuk vissza önmagába, majd húzzuk meg

sor10

Kapás, vagy szakítás esetén szabadon csúszóvá válik

Az első jelentkező

Végszerelékemhez bevonatos előkét használtam, felkészülve arra, a pontyok esetleg a gyökerek közé úsznak. A leakadás kockázatát csökkentve egy gumis forgót kötöttem a horog fülébe. Sajnos erőgumi hiányában ez a megoldás volt az egyetlen, amellyel esetleg csökkenteni tudtuk a veszélyes, rátekerés utáni perceket. A BIL288-as horog mellé 26mm-es bojlit csaliztam. Mindössze fél óra várakozást követően láthatóvá váltak a buborékok a víz felszínén, sőt néhány lótuszlevél is megmozdult, jelezve azt, hogy jó úton járunk. Majd 1 óra leforgása alatt megérkezett az első vendégem, erőteljes kapással. A csónak végébe letett botom nyeletőféke teljesen kinyitva adagolta a zsinórt, majd beemelve éreztem, hogy ellenfelem a nyílt víz felé úszik. 10-15 perc fárasztást követően feküdt fel előttem egy hosszú, hibátlan pikkelyzetű ponty.

p2

Feri nagyhasú tükrese megerősített minket abban, hogy akár 30 kg feletti pontyokat is rejthet a víz

p1

Rendkívül erős csapott fejű ponty, nyurgaszerű testtel, mely jellemző volt a Superiore-ra

Feledhetetlen délután

A reggeli első vendégét követően kisebb szünet következett, talán annak is köszönhetően, hogy több vitorlás, illetve turistahajó közlekedett ezen az ágon. Az élővilág szinte felébredt álmából, élmény volt nézni, ahogyan a Superiore madárpopulációja szinte eggyé válik velünk, horgászokkal. A csoda viszont csak ezután kezdődött. A következő kapás Ferinél jelentkezett, valaki őrületes tempóban húzta a zsinórját. A világító kukoricával megütköztetett, 26 mm-es Spicy Shrimp bojlival csalizott végszerelékét kívánta meg ismeretlen ellenfele, és 20 perc kemény küzdelem után mutatta meg magát először. Ahogyan áttörte a víz felszínét az aranysárga tükörponty teste, szinte nem hittünk a szemünknek, mert addig kizárólag megnyúlt testű pikkelyes, és spanyol pikkelyes pontyokkal találkoztunk. Ez a szépséges ponty kivételes példány volt! Ekkor már egyértelműen megerősítést nyert a gondolatunk, hogy ebben a gyöngyszemben, valószínűleg 20-30 kg feletti példányok is élnek. A délután folyamán több pikkelyes, rendkívüli módon küzdő pontyok segítettünk szákba, és ahogyan a nyílt vízen is tapasztaltuk, mindegyik ponty szája érintetlen volt. Rendkívüli módon örültünk annak, hogy elsőként sikerült becserkésznünk a hibátlan példányokat. Sötétedés előtt a csónakunkkal visszatértünk a kikötőbe, majd ismételten a már korábban is horgászott területeken próbáltunk szerencsét. Az éjjel már jóval kevesebb kapásunk volt, mint az előző napokon, de érzékelhetően jelentőset esett a hőmérő higanyszála, sőt az addig csendesen lengedező szél is felerősödött. Ekkor érkezett hozzánk a váratlan vendég, egy helyi pontyhorgász személyében. A nyelvi különbségek ellenére (ő olasz nyelven, mi angolul próbáltunk kommunikálni) könnyedén megértettük egymást, hiszen közös hobbink, a pontyhorgászat volt a téma. Olasz barátunknak beszámoltunk fogásainkról, de ő azonnal rávágta, hogy bizony nem a legjobb időszakban táboroztunk le a Superiore partján, mert a nyári időszakban lényegesen több nagy pontyot fognak a helyi horgászok. A fogások elemzése közben számos 20 kg feletti fogásról számolt be nekünk, így még jobban sajnáltuk, hogy utolsó éjszakánkat töltjük Olaszországban.

p4

Az első bivalyerős pikkelyes a lótuszmezőből

p3

Egy újabb gyönyörű és egészséges tőponty nagyméretű bojlival

A Lago Di Superiore titkai

Már megérkezésünk napján elvarázsolt ez a felfedezetlen víz alatti világ, de a hazaúton egy gondolat járt a fejemben: a jövő év nyarán mindenképpen visszatérek erre a csodálatos vízre, és a lótuszmezők mellett, a számos öböl, kanális feltérképezése lesz a célom. Úgy gondolom, hogy a Superiore-nak mindössze egy pici darabját láttuk, de így is olyan tapasztalatokkal gazdagodtunk, ami a jövőre nézve bíztató lehet. Így visszaemlékezve a késő őszi horgászatunkra, biztos vagyok abban, hogy óriási méretű, öreg pontyok is élnek a vízben. A rengeteg 10-15 kg-os példány mellett, akik elsősorban a nyílt vízen és a lótuszvirágok mentén táplálkoznak, a számos rejtett búvóhely lakói még egyelőre ismeretlenek. Talán a következő alkalommal már sikerül találkoznom velük…

p5

Az utolsó vendégem volt ez a megnyúlt testű bojlievő

Írta és fényképezte: Csákány Attila

Leave a Reply

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.