40 óra Maconkán

A napok gyorsan telnek, a tavasz lassan átveszi a hatalmat és ezzel együtt hamarosan a versenyek időszaka is megkezdődik. Sajnos a munka és az egyéb, mindennapos tevékenységek mellett pontosan arra a dologra jut a legkevesebb idő, amely korábban a legfontosabb volt számunkra: a horgászatra. Amikor azt mondom „korábban”, akkor arra az időszakra gondolok, amikor még nem volt család, gyermek illetve az ezzel járó felelősségek. Őszintén megmondom, néha irigykedve nézek azokra a horgászokra és csapatokra, akik évente 10-15, vagy akár 20 versenyre is eljutnak. Aztán van a másik kategória, akik több hetes horgásztúrákon vadásszák az igazán nagy pontyokat. Egyelőre ez van, talán majd egyszer :))

Persze mindig azzal kell megelégednünk ami van, ezért a csapattársaimmal arra törekedünk, hogy azt a kevés időt amit hobbihorgászattal tudunk eltölteni, azokon a versenypályákon tegyük, ahol az adott évben versenyezni fogunk. Fontos, hogy megismerjük a pályát, kipróbáljuk az etetőanyagokat, bojlikat teszteljünk és új helyeket próbáljunk ki.

Az idei év első horgászatára éppen ezért Maconkán kerítettünk sort, mégpedig április elején. A tavat eléggé jól ismerjük, az előző években már szép eredményekkel gazdagodtunk a Maconkai versenyeken.

Annak ellenére, hogy elég kevés idő állt a rendelkezésünkre – pénteken, késő délután érkeztünk meg, és vasárnap reggel már pakoltunk is –, a hosszas „pihenés” után alig vártuk, hogy végre horgászhassunk. Hiányzott egy kis izomláz – a dobócsőtől, a nagy távolságra történő etetéstől és horgászattól –, emellett pedig kíváncsiak voltunk hogy „dolgozik” majd a tesztelés alatt álló új bojlink. Minden rendelkezésünkre álló szabad percet aktívan szerettünk volna kihasználni, hogy közben a The One termékeket is tesztelhessük és fejlesszük, nem csak  versenyeken, de az ilyen jellegű „szabad” pecákon is.

Úgy döntöttünk, a gáti versenypálya közepén fogunk horgászni egymás mellett, aránylag hasonló helyeken. Maconka egyébként nagy népszerűségnek örvend nem csak a magyarországi horgászok körében, azaz a tó partja ezúttal is kissé zsúfolt volt. A gát tele volt sátrakkal, a látvány pedig olyan volt mintha egy Európa Kupa zajlana…:))

Mivel elsősorban versenyhorgászok vagyunk, szeretünk minden egyes horgászatból egy háziversenyt kovácsolni, hogy legyen egy kis adrenalin, amelyet a versenyhorgászok olyannyira szeretnek, és ami sokszor függőséget is okoz. Tehát, hogy egy kicsit érdekesebbé tegyük a dolgokat és a bojlik tesztelési eredménye is egyértelműbb legyen, úgy döntöttünk, hogy sorsot húzunk, amely alapján nem csak a helyeket, de az adott helyen használt bojlit is kisorsoljuk. A  FIPS-CIPS szabályai értelmében csupasz ólmot használtunk. Három cetlit készítettünk elő, amelyre felírtuk a helyek számát, és azt a bojlit, amelyet használnunk kellett. A sorshúzás következtében Robi az 1-es „standhoz” került, Black One-nal, én középen álltam a Red One-al, István pedig a jobb szélre került, a tesztelés előtt álló új bojlikkal.

Már az első dobások eredményesek voltak, sőt, nem is akármi akadt horogra! Az első, roszul sikerult dobás eredménye másfél órás fárasztás után egy 26 kilós harcsa volt, melynek  véletlenül, kívülről a farkába  akadt a horog.

1

Az első, rosszul sikerült dobás eredménye…

2

Másfél órás fárasztás után: egy 26 kilós harcsa, melynek véletlenül, kivülről a farkába akadt a horog

Hosszadalmas, de izgalmas fárasztásban volt részem a 0,20 mm-es főzsinórral. A harcsát  további meglepetések követték. Viszonylag hamar jelentkeztek a kapások, jó ütemben fogtuk a pikkelyeseket. Én személy szerint nagyon elégedett voltam, főleg azzal, hogy kifogott pontyaink zöme  5-10 kiló közötti példányokból tevődött össze. Ez a kategória az előző versenyeken sajnos nagyon hiányzott, pedig ezekkel a halakkal lehet a legjobban versenykörülmények között gyűjteni a kilogrammokat, és persze ez az a kategória az, amely kiegyenlíti a versenypálya esélyeit is. Úgy tűnik a telepítések mégiscsak meghozták a várt hatást.

3

Többségük 5-10 kg között volt

5

Ezek a pontyok nem csak egészségesek, de szépek is. Tetszett nekik a The One!

6

Csupasz ólom, hóember csalizás és PVA zsákocskák: a rövid hétvége bevált receptje

Mindannyian más-más módszerrel közelítettük meg a pecát: Robi  oldódó Black One-nal horgászott és etetett, persze keveset az évszaknak és időjárásnak megfelelően. Emellett néhány etetőanyag gombócot parittyázott be a reggel és az este folyamán is. Én oldódó Red One-t használtam, emellett néhány Spombnyi magmixet és pelletkeveréket juttattam az etetésre. István pedig kizárólag a tesztelés alatt álló főtt bojlival horgászott és etetett.

7

Egy kis Spomb-ba való

Azért jöttek  testesebb példányok is, 10 kiló felettiek, valahol 11-14 kg között voltak a legnagyobbak. Sajnos az időjárás miatt a képek nem sikerültek a legjobban,persze mi is kellettünk hozzá. Nem sok használható lett belőle, de hát horgászok vagyunk, és nem fotósok…:))

8

Egy szép 13 kg-os ponty, bár a kép nem a legjobb. Ígérem legközelebb jobban oda fogunk figyelni…

A  rövid peca legnagyobb pontyával Robi büszkélkedhetett, melyet a The Black One bojlit választotta.

9

17 kg-os pikkelyes ponty, The Black One bojlival

Mindent összevetve egy eredményes horgászaton, tesztelésen voltunk túl. A legtöbb halat a The Red One adta, a legnagyobbat a Black, és figyelembe véve, hogy István kizárólag főtt bojlit használt és dobócsővel etetett, elmondhatjuk, hogy a „próbaidő”-n  lévő, tesztelés alatt álló bojli is kiválóan teljesített. Most a főtt bojlik mellett az oldódó bojlik vonzereje volt nagyobb, és sokadjára is bebizonyosodott, hogy a rövidebb horgászatok során, az oldódó bojlik hatékonyabbak és gyorsabbak mint a főtt golyók. (Persze egy más jellegű vízen ez fordítva is igaz lehet.)

A következő tesztre már oldódó változatban is oldódóban  is elkészítjük a tesztelés alatt álló csalit, és már most biztos vagyok benne, hogy egészen más lesz a helyzet. A 40 óra gyorsan eltelt, így egy rövidke, de eredményes horgászatot tudhattunk a hátunk mögött. A következő alkalommal egy versenyre érkezünk Maconkára, de addig is görbüljön!

Írta: Remus Lenghel