Tisza-tavi vándorok

Újonnan induló magazinunk, hazánk természetes vizeire kalauzolja a horgászni vágyókat és a természet szerelmeseit. Emellett bemutatjuk a nagy horgászcikk gyártók legújabb újdonságait, hogy a fogás mindenki számára, ha nem is garantált, de mindenképp kézzel fogható legyen.

A Tisza-tó vagy régi nevén a Kiskörei víztározó Magyarország második legnagyobb összefüggő vízfelülete. Annak ellenére, hogy az emberi leleményesség és fejlődni vágyás eredményezte létrejöttét, a Tiszával való állandó szoros kapcsolata miatt sokan érzik inkább természetes víznek, mintsem mesterséges tónak. Hullámai ugyanolyan simogatóak tudnak lenni, mint a Balatonnak és ugyanolyan élesen  korbácsolják a csónak oldalát, ha lecsap le  vihar.

Útban a tározó felé

Kevés olyan ember van, aki jobban ismerné a Tiszát és a tározót

 

Az öt medence/ Abádszalóki-öböl, Tiszafüredi-, Sarudi-, Poroszlói-, és Tiszavalki-medence/ halfaunája és állománya arányaiban vetekszik, sőt, fölöl is múlja sok intenzíven telepített halgazdaságét. Pedig az elmúlt években sokan kritizálták a legmagyarabb folyó szomszédját.

Mennyivel másabb, kedvesebb hullámok ezek, mint februárban

Az élőfolyót a tározóval összekötő csatorna egy külön kis világ

 

Februárban még jeges partszakasz fogadott minket mikor Gajdos Zolival és weboldalunkon futó nyereményjátékunk nyertesével süllőfogás reményében utaztunk Tiszaörvényre. Most viszont hiába a küszívás, a ragadozókat nem zaklattuk. Ők most nyugodtan lakmározhattak a partszélben gyülekező és násztól elvakult kishalakból, ahogyan tették azt a különféle vízimadarak is. Nem csak ők, de a hódok is egyre jobban érzik magukat és egyre nagyobb egyedszámban élnek a Tisza mellett, ami egyrészt örvendetes, másrészt pusztító-építő munkájuk hosszútávon már nem biztos, hogy jót tesz az ártéri erdőknek. Legjobb példa erre az észak-amerikai, folyók melletti vadon több száz hektáron történő „eltűnése”, amely a túlzottan elszaporodott hódok számlája írható. A kormoránokat pedig már nem is említem, mert a tározó közepén, vízből kilógó száraz ágon gubbasztó éjfekete hal tolvaj neve hallatán, sok ezer horgásznak görcsbe rándul a gyomra és keze.

Az ívó küszökre nem csak a süllők és harcsák éhesek

Az egyre nagyobb számban elszaporodó hódok egyre több helyen hagyják ott „kezük” nyomát

De térjünk is vissza utunk igazi céljaihoz: a testes kárászokhoz, dévérkeszegekhez és a tározó híres compóihoz. Utóbbira nem a legalkalmasabb időpontot választottuk, mert hazai halaink közül ő fejezi be legkésőbb az ívást, aminek pont a kellős közepébe csöppentünk. De Zoli helyismeretének és tapasztalatának köszönhetően ahová mentünk, míg így sem voltunk teljesen sansztalanok.

Érkezésünk előtt barátunk két új helyet is keresett és etetett, hogy még nagyobb esélyünk legyen szép halakat fotózni. Mivel itt is nagy a vízfelület, a szórásra szánt szemes anyaggal nem szabad fukarkodni. A klasszikus darás etetőanyagokat viszont el kell felejteni, ha jó halat, akar fogni az ember, mert különben az itt kicsinek számító 10-20 dekás keszegek pillanatok alatt ráállnak az etetésre, és mire megérkeznének a combosabb halak, már semmi sem lenne ott, ahol horgászunk.

A kényelem és praktikusság sokszor kéz a kézben jár

Megérkezésünk után nem sokat várattuk a folyót. Késő téli emlékeinket felkutatva találtuk meg a kikötőhöz és egyben Zoli csónakjához vezető utat. A csomagokkal nem kellett sokat vesződnünk, mert vendéglátónk már jó előre előkészített mindent, így a baráti köszöntés után nem sokkal már a két vizet összekötő csatorna felé tartottunk.

Készül a szendvics

Legutóbb még kopasz, barátságtalan volt az ártéri erdő. Most viszont a mindenfelé zöldellő, buja növényzetben és szín kavalkádban nem győzött elmerülni szemem. Mennyivel másabb ez, mint a nagyváros személytelen, rideg világa, amivel szemben itt még a kőnek is saját története, élete van.

Az első hely, amit Zoli talált, egy több száz négyzetméteres sulyommezőn keresztül vezetett, ami a legtöbb horgászt elrettenti, és nem próbálkozik az átjutással. Na de mi…! Nekünk pont ez a terep való, mert a halak is ide járnak táplálkozni, és a halfogásért nem okoz gondot ez a kicsi kellemetlenség.  A hat lóerős motort így is többször kellet felemelni és megtisztítani mire a kiszemelt kis sás nyiladékhoz értünk.

Ez még kicsinek számít itt

Igaz, hogy elsősorban kárászt és dévérkeszeget szerettünk volna fogni, de a nehéz, akadós terepre való tekintettel, és a pontyra való esély miatt az átlagnál erősebb felszerelésre van szükség. 0,22-0,24-es zsinór és 6-os horog az amivel, viszonylagos biztonsággal lehet itt horgászni.

Horgászat előtt már csak egy-két marék kukorica repült az úszó köré, míg a horogra technopufi- műcsonti- kukorica- giliszta szendvics került. Az első kapásokra nem kellett sokat várnunk, bár ezek még csak pici vörösszárnyúak voltak. Aggasztó volt az is, hogy a sásban nem láttunk mozgást. A fejünk felett gyülekező komor esőfelhők lustán takarták el a napot és egyben árnyékolták le jókedvünket.

Erőtől duzzadnak az itteni kárászok

A kárászok viszont lehet, hogy pont a rekkenő hőség megszűnésére vártak, mert Zoli úszója határozottan kiemelkedett a vízből, egy pillanatra megállt, majd a lendületes bevágás után szinte felrobbant a sűrű sás közötti pici tisztás. A vízfelszínen bukdácsoló fél kiló körüli kárász hamar a merítőben pihent. Muszáj határozottan bánni a halakkal, mert a víz itt sekély, és ha hagyjuk a halat sokáig harcolni és ribilliózni, akkor könnyen szétzavarhatja az egész csapatot. Napnyugtáig még számtalan társa követte, és ha nem lett volna már most elviselhetetlen a szúnyoghad/ ami elsősorban elbizakodottságunknak és felkészületlenségünknek volt köszönhető/ maradtunk volna akár éjfélig is. Így viszont az első éjszakai hal után egyelőre magunk mögött hagytuk a Tisza-tavat. A compókért viszont hamarosan visszatérünk, és a folyó legendás harcsáit is felzavarjuk míves kuttyogató fákkal.

Az etetést nem szabad elaprózni

Búcsú a tározótól. Egyelőre…

A rövid Tisza-tavi kirándulás kapitális kárászai és dévérkeszegjei hamarosan láthatóak a PV TV műsorán! Addig is görbüljön a bot és füstöljön a fék!

Szöveg és kép : Vetró Péter

You must be logged in to post a comment Login