The One- Szeszélyes Hortobágy

Kis Hazánkban számos természeti érték található meg, legyen szó, egy vadregényes hegységről, kopár Alföldről, Közép-Európa legnagyobb taváról (Balaton), vagy végezetül, egy méltán híres védett Nemzeti Parkról. Személy szerint most Magyarország első és egyben legnagyobb Nemzeti Parkjának szíve felé tartok, amely ráadásul 1999 óta a Világ Kulturális és Természeti Örökségének részese. A Hortobágyi Nemzeti Park közel 82000 Ha területtel büszkélkedhet, melyen Közép-Európa egyik legnagyobb halastórendszere található meg. A tórendszer csaknem 2000 hektáros területen fekszik, amely a Park megalakulása óta védett. Különösen értékes az itt fészkelő és átvonuló madárvilág, melynek köszönhetően az elmúlt 35 év alatt közel 300 madárfajt figyeltek meg a tavakon, ezzel a halastórendszer Európa egyik legismertebb madár élőhelyévé vált.

Az óriás, terjedelmes nevelő tavak sűrűjében található meg a célállomásom, az Ohati Horgász- és Bemutató Központ 3-as horgásztava, amely egyre több neves horgászversenynek ad otthont, köszönhetően a vízben élő kiemelkedő ponty és amur faunának. A horgászközpont sajátossága, amit külön kiemelnék, hogy horgászni kizárólag csak csütörtök reggeltől vasárnap délutánig lehetséges halvédelmi okokból, ami példaértékű lehet más tavak számára is! Ennek a nem hétköznapi nyitva tartásnak köszönhetően a horgászat befejeztével a halaknak van idejük pihenni, regenerálódni, aminek köszönhetően egészségesek és életerősek maradhatnak. A központ könnyen megközelíthető a 33-as főútról Tiszacsege irányában a Telekházi úton, amely egy tipikus Hortobágyi, pásztorépítményekkel szegélyezett autóút. A maga sajátos, vadregényes környezetű 26hektáros horgásztó már régen bevéste magát a szívembe, ezért ha tehetem, évente többször is ellátogatok ide.

Megérkezést követően sietős kipakolásba kezdtem, ugyanis a körülöttem gyülekező „fekete” esőfelhők nem kecsegtettek sok jóval. Az ügyeletes halőr szavait idézve, a felém tartó vihart csak ennyivel jellemezte -”nem a gyenge nyári záporok közé fog tartozni” -, mondta ezt közel 10 éves tapasztalattal, majd a rövid szóváltást követően el is kezdett cseperegni az eső. A szemerkélő esőt felváltotta egy intenzív csapadékhullám, ami egész éjszakán át tartott. Botjaim a rod-podon pihentek, szerelékeim a parttól kb. 2 méterre, az etetésre szánt bojli pedig a dobócsőben, ezért nem is volt más hátra, mint kialudni magam és hajnalban nekilátni a horgászatnak.

Reggelre a ragadós sáron kívül nyoma sem maradt a viharnak, verőfényes napsütés, szépen fodrozódó víz, és kellemes hőmérséklet fogadott a sátorból kilépve. Itt volt az ideje végre pecázni! Végszerelékeim a helyükre kerültek, majd következett az etetés. A már jól bevált 22mm-es oldódó Red One bojlikat dobócsővel juttattam a horgok köre, majd a főtt magmixet pedig Spomb segítségével.

Horgászhelyemül a 2-es szigetet választottam, a tavon ez a sziget nyúlik be a leghosszabban, és itt zavartalanul horgászhatunk. Mindezek mellett, hogy ez egy igen nyugodt része a tónak, nagy vízfelület áll rendelkezésünkre, amit érdemes átvizsgálni, keresni a kevésbé iszapos részeket, ahol gyorsabban tudunk kapást elérni a halaktól. Mindhárom végszerelékem egy ilyen, viszonylag kemény placcra juttattam, amit a már fent említett minőségi csalogató anyagokkal szórtam meg. Próbáltam elkerülni a halas jellegű csalik használatát, etetését, mivel a tóban terjedelmes harcsaállomány él, és nem szerettem volna bevonzani őket az etetett területre. Szerencsére nem is volt ezekre szükség, a gyümölcsös-fűszeres jellegű Red One csalizó bojli ismét hamar bizonyította fogósságát, amit a bajuszosok intenzív, füstölős kapással jeleztek.

Pár óra leforgása alatt közel egy tucat pikkelyest és tükröst sikerült bölcsőbe fektetnem, ami nem mindennapi örömöt okozott számomra. A kapásmaraton engem is jól megizzasztott, ugyanis a Hortobágyi potykák nem adják könnyen magukat. Egészen a fárasztás befejeztéig, a szákolás pillanatáig nehéz eldönteni, hogy mekkora ellenféllel van dolgunk, olyannyira küzdenek és törnek a mélybe.

Délutánra, majd estére sajnos ismét önmagát ismételte az időjárás. Ugyan abból az irányból, mint előző este megérkeztek az eső felhők, amik ismét jelentős mennyiségű csapadékot hoztak magukkal. Egyszerűen úgy tűnt, mintha a természet azt szerette volna, hogy az éjszaka nyugodtan, kapásmentesen teljen, ami sajnos be is következett.

A Hortobágyi reggel ismét szép arcát mutatta, enyhén fújdogáló szél kíséretében kelt fel a meleget nyújtó nap, ami hamar felszárította az éjszakai eső hátrahagyott nyomait. Reggeli etetésként ismét 1-1 tucatnyi 22mm-es oldódó bojlit dobócsöveztem, majd 10-10 dobásnyi magmixet Spomboltam a már jól bevált helyekre. Alig, hogy letámasztottam a Spod botot, a jelző kerregő hangja törte meg a madárcsicsergést, amit egy erőteljes fárasztás követett. Közel 15 perces huzavona után végre sikerült megszákolnom egy kiváló kondiban lévő gyönyörű sárga színben pompázó hibátlan pikkelyest. A csövezést minden kapás után megismételtem, aminek köszönhetően ismét szép számmal jelentkeztek a bajuszosok a tegnaphoz hasonlóan. A délután folyamán megtört a jég és sikerült megfognom a túra első 15+os pocakosát, aki természetesen nem adta könnyen magát, ugyanis közel 20 perces erőteljes fárasztás előzte meg a sikeres szákolást.

Felhőtlen volt az örömöm, de sajnos az égboltról ezt nem mondhattam el, ugyanis a csapadékfelhők törvényszerűen ismét gyülekezni kezdtek a tó fölött. Már-már kezdtem azt gondolni, hogy velem lehet a probléma, valamilyen rejtett, természetfeletti erővel vonzom az esőt. Azonban most szerencsére elkerült a „nagyja”, ugyanis csak a széléből sikerült egy kicsit kapnom, ami hamar elvonult még sötétedés előtt. Az ijesztő esőfelhők elvonulása után egy csodálatos szivárvány ragyogta be az égboltot.

Sötétedést követően most a szúnyogok kényszerítettek a sátorba, ahol a meleg vacsora elfogyasztásával sikerült pótolnom a fárasztások során elveszített nem kevés kalóriamennyiséget. A holdfényes éjszaka folyamán mindössze két, kisebb tükrös húzós kapása ébresztett. Reggelre felerősödött a légmozgás, ami felfrissítette a kicsit fülledt, meleg levegőt. Nagy örömömre ez a reggel is hasonlóan indult, mint ez előző kettő, kapás-kapást ért. Folyamatosan érkeztek a szebbnél szebb mohó bajuszosok, köztük sajnos egy 10kg felüli megcsonkított töves, akin sajnos meg is látszódót, hogy megviselték őt ezek a barbár, csonkítással járó kellemetlenségek.

A délutáni kapásmentes időszakot kihasználva átsétáltam a mellettem található két állásra, szétnézni, gyönyörködni kicsit a tóban és a körülötte elterülő tájban, növény és állatvilágban. Mire visszaértem sajnos lejárt a horgászatra szánt időm, eljött a pakolás ideje. Csodálatos, nyugodt és egyben izgalmakban teli 72 órát tudhatok magam mögött. A tó halállománya ismét megmutatta, hogy mire képes, naponta közel két mázsás fogást sikerült elérnem, aminek kifejezetten örülök.

Bátran ajánlom ezt a tavat kezdő, vagy akár profi pontyhorgászoknak, akik szeretnének pár napot eltölteni egy csodálatos, csendes tóparton, és mindezek mellett szép fogásokkal büszkélkedni.

Írta és fényképezte: Paál Norbert