The One a Rab-horgásztavon

Közel két évvel ezelőtt már volt szerencsém kilátogatni a Boconádot és Hevest összekötő főút mellett elterülő csodálatos Rab horgásztóra.  Ekkor a Fókuszban a horgászat műsorvezetőivel, Attilával és Józsival mindössze egy 24 órás horgászat erejéig táboroztunk le a tópartra. Igazi nyári időjárás fogadott bennünket, a hőmérő higanyszála mondhatni kiakadt a tűző napon. A nagy hőség ellenére a tó megmutatta képességeit, mivel az ott tartózkodásunk alatt kapás-kapást ért és ennek köszönhetően nagyon jól éreztük magunkat. Leginkább ez volt az a tényező, ami miatt úgy döntöttem, hogy ismét ellátogatok ide egy hosszabb, 96 órás peca erejéig. Helyfoglalást követően csak pár nap maradt az indulásig, amit kihasználva sikerült pár információt összegyűjteni a tó azon részéről, ahova az elkövetkezendő pár napra készülök.  A tó számos versenynek ad otthont, főként nagy létszámú feeder megmérettetéseknek, amik legtöbbször szép végeredménnyel zárulnak. Ez a halbőség köszönhető a tó nevében is szereplő sporthorgászatnak, hisz itt nincs halelviteli lehetőség. Nem csak a békés halakat kedvelő horgászok számára lehet jó választás ez a víz, hanem a rablóhalak szerelmesei is megtalálhatják itt számításaikat. Egy-egy pergetés alkalmával felejthetetlen élményeket nyújthatnak a tóban szép számmal előforduló balinok, csukák, vagy akár a süllők is. A szép ragadozóhal állomány ellenére én most főként a pontyokat vettem célba, belőlük is a darabosabb példányokat szerettem volna horogvégre csalni. Ezért minimális magmixel készültem, amit leginkább az amuroknak szántam, hiszen belőlük is nem egy nagytestű példány lakja a tavat. A bajszosoknak szánt csalinak, ismét a már jól bizonyított Red One és Black One bojlikat, a hozzájuk tartozó dippet, pop-up-ot és horogcsalit vittem magammal.

Gyors bepakolást követően nekiindultam a mindössze egy órás autóútnak. A táv nagy részét autópályán, majd a fennmaradó kb. 20km-et jól járható úton sikerült megtenni. Megérkezésemkor csodálatos idő fogadott, az enyhén fodrozódó vizet mozgolódó pontyok burványai törte meg. Izgatottan vettem célba az alkalmi táborhelyem, ami a „versenypálya” oldalon helyezkedik el.  A tó közepén található egy dőlőbója, ami régebbről maradt itt, és ez a főhalőr elmondása alapján jó pontytartó hely lehet a folyamatos etetésnek köszönhetően.  A horgászat megkezdése előtt marker úszó segítségével átvizsgáltam az előttem elterülő medret, de említésre méltó egyenetlenséget nem találtam. A part közelében egyből 1.5 méteres vízzel találkozhatunk, amely fokozatosan mélyül egészen 3.5 méter mélységig. Nem maradt más hátra, mint beélesíteni a botokat. Az egyik végszerelékem az előttem található bója jobb oldalára jutattam, amíg a másikat egy kiszemelt helyre a tó vége felé.

Etetésként két-két marék oldódó 18mm és 22mm-es Red One bojlit dobócsöveztem a horgok köré, ami attraktív beltartalmának és jó oldódó képességének köszönhetően hamar kifejti csalogatóhatását.  Szinte biztos vagyok abba, hogy a csali fogósságát az egyedi íz világa mellett, a prémium minőségű hallisztes-tejfehérjés alapanyagnak is köszönhetjük. Gyümölcsös-fűszeres/halas jellegénél fogva, amivel ez idáig a halak nem találkozhattak, szinte mindig sikeresek lehetünk, legyen szó lehűlő vagy akár felmelegedő vízről egyaránt.  Ez így is lett, ahogy befejeztem a dobócsövezést agresszív húzós kapást jelzett a Delkim a bójához közeli botomon.  Bevágást követően egy óvatos fárasztás következett, ami egy sikeres szákolással végződött. Egy erőtől duzzadó harcias töves pihent a bölcsőben, majd fotózást követően sietve úszott a biztonságot nyújtó mélység irányába.

Ezután gyorsan visszadobtam a végszereléket az eddig jól működő bója melletti helyre, majd ismét pár szem bojlit csöveztem a megjelölt területre. Úgy gondoltam, hogy a következő kapás bekövetkeztéig felállítom a sátram, összekészítem az ágyat, hálózsákot és a többi felszerelést. Alig telhetett el negyed óra az előző hal visszaengedésétől számítva, lassú húzós kapásra lettem figyelmes ugyan azon a „bójás” botomon.  Hosszas fárasztás következett az ismeretlennel, mivel egyáltalán nem voltam biztos abban, hogy ponty küzd a zsinór másik végén.  Magabiztosan oldalazott a mélyben, majd közel 10 perces huzavona után sikerült megpillantom gyönyörű aranyszínű pikkelyzetét.  Két erőteljes kirohanás után egy sikeres szákolás következett, majd ezt követően remegő kezekkel helyeztem az óriást a bölcsőbe. Elállt a lélegzetem az előttem fekvő nyurga ponty látvány. A tópartra egyedül érkeztem, ezért a fotózást is magam végeztem távkioldó segítségével.

07

06

 

Hajszálelőkére a kedvenc csalim került, ami nem más, mint egy szem 22mm-es Red One csalizó bojli, amelyet előre bedipeltem saját dipjével. A gyönyörű természetes színekben pompázó sodrófa súlya 16.5kg. Ennél szebb kezdésről nem is álmodhattam volna. Tele adrenalinnal engedtem vissza ezt a csodás lényt és csak bámultam amint eltűnik a sötét mélységben.  A nap hátralevő része is mozgalmasan telt, számtalan 3-5kg közti potykát sikerült szákba terelnem mindkét etetett helyről.  Hamar eljött az éjszaka és a pihenés ideje, hisz a nap folyamán igen csak megdolgoztatott a tó remek halállománya. Az éjszaka folyamán mindössze két kapás ugrasztott ki a meleg hálózsákomból. Az elsőt sikerült megszákolnom egy tőponty személyében, de a másik a bevágást követően sajnos leakadt.

A nyugodt éjszakának köszönhetően sikerült kipihenni az előző nap izgalmait, fáradalmait. Kilépve a sátorból gyönyörű kép fogadott, ahogyan a messzi távolból felbukkanó nap beragyogja az egész tavat.

Csodálatos élmény volt ebben a gyönyörű napfelkeltékben elvégezni a reggeli etetést és frissítést. Ismét a jól megszokott mennyiséget, az az két-két marék bojlit dobócsöveztem a már jól működő területekre. Horog mellé a hajszálelőkére az eddig jól bevált csalizó golyó került, az egyikre egy szem fekvő, amíg a másikra kikönnyített verzióban egy 16mm pop-up segítségével. A mostani reggel is hasonlóan indul, ahogyan az előző, alig, hogy befejeztem az etetést ismét a jelzőhöz tapadt a swinger. Egytől egyig kirohanós agresszív kapásokkal jelezték felém a halak itt-tartózkodásukat. Folyamatosan érkeztek a pontyok, ahogyan az a nagykönyvben meg van írva.

A délelőtti zsongást követően alábbhagyott a halak étvágya és egy kis szieszta következett. A tó végében jelenleg is folyik a sóder bányászat, ami elképzelésem szerint jótékony hatással van a vízminőségre és egyben a benne élő halakra. A munkálatok során plusz oxigén kerül a vízbe és a felkevert hordalékban a halak előszeretettel keresik a táplálékot. Úgy gondolom főként ezeknek a behatásoknak köszönhető a halak kiváló kondíciója. A helyiek elmondása alapján a pontyok egy része már a munkagép hangjára a tó végébe húzódik.

Ez most is hasonlóan történhetett, ahogy beindították a gépet a kotráshoz közeli botomról egy kis tükrös érkezett, akit még további két társa követett.  A kapássorozatot követően megpróbáltam kiszelektálni a kisebb 3-4 kg körüli pontyokat ezért két szem 22mm Black One bojlit fűztem a horog alá.

Sajnos ez a változtatás nem váltotta be a hozzá fűzött reményeim, továbbra is kisebb potykák érkeztek a tó vége felől. Eljött az ideje, hogy én is pótoljam az elvesztett kalóriákat, a büfében kihelyezett pizzázó étlapjáról finomabbnál finomabb ételeket rendelhetünk. Tettem ezt én is így, a rendelést követően kis idő múlva a horgászhelyig szállították a kért ételt.  Kihasználva a kapástalan időszakot megebédeltem, majd szusszantam egy kicsit a kellemes hőmérsékletű brollyban.  Délutánra teljesen megszűnt a légmozgás, feszített víztükör fogadott kilépve a sátorból.

Ez az idő nem sok jóval kecsegtetett halfogás szempontjából, ezért minimális etetés után, sötétedést követően visszahúzódtam a hálózsákomba és sikerült rendesen kialudnom magam.  Egyáltalán nem csüggedtem, hiszen idáig nagyon szép fogásokat tudhattam magam mögött ez alatt a csodás két nap alatt. Reggel ismét a kis harcias pontyok kerültek középpontba, mohón fogyasztották az etetésről a jól emészthető bojlikat. Kora délután, egy a tőlem nem messze úszós készséggel horgászó baráti társaság sikeresen szákolhatott egy 10kg körüli pontyot.  Alig telt el egy óra és ismét karikába hajlott a kis úszós pálca. Hosszas fárasztás után sajnos nem sikerült megpillantani a halat és végül elpattant a vékony horogelőke.  Becslésünk alapján bőven 10kg feletti példányt sikerült megakasztaniuk a parttól mindössze pár méterre.  Végezetül arra jutottunk, hogy a halak partközelben lehetnek, és itt táplálkoznak.  Ennek hatására az egyik botommal cserkelő horgászatba kezdtem. Óvatosan, halkan megközelítettem egy kiszemelt bokros részt, ahova könnyedén bothosszúságnyi távolságra belógattam a végszereléket.  Közvetlen a bokor előtt közel 1.5m vízzel találkozhatunk, ahova etetésként kétmaréknyi pellet keveréket szórtam koncentráltan.

Alig telhetett el 5 perc a végszerelék vízbejutását követően, füstölős kapás hangja törte meg a csendet.  A hal pillanatok alatt nagy előnyre tett szert, csak úgy követelte magának a zsinórt az orsó dobjáról.  Sikerült visszafordítanom, majd közel 5 percnyi erőteljes kirohanás után a szákban pihegett egy gyönyörű töves. Izgatottan, de annál csendesebben helyeztem vissza a csalit a part szélébe, majd ismét egy marék pelletet szórtam az ólom köré. Alig pár perc telhetett el és újra sikító kapásra lettem figyelmes a partközeli botomon. Sikeres fárasztás után egy gyönyörű mintázatú tükrös feküdt a bölcsőben egy kép erejéig.  Lecseréltem a kis halibut pelletet amit egy szem Red One pop-up-al könnyítettem ki, egy 20mm Black One csalizó golyóra. Bevált a nagyobb csali, egy hosszabb fárasztás után szákolhattam meg ezt az erős 11.2 kg tükröst.

A kapásözön még nem ért véget, a masszív tükörponty visszaengedése után még három kisebb testű pikkelyes kívánta meg a halas-büdös jellegű csalit. Számomra teljesen újdonság volt ez a fajta horgászat, de biztosan állíthatom beleszerettem.  Feledhetetlen élményt nyújtott ez a pár kapás, amit szinte a lábam alól sikerült elérjek. Amíg a bójánál sajnos mozdításig sem sikerült eljutni, addig itt a partszélből hat pontyot szákolhattam.  Ha egy adott helyen megáll a hal, ez nem azt jelenti, hogy máshol sem táplálkoznak. Az eredményesség érdekében a lehetőségektől adottan muszáj olyan helyeket keresnünk, ahol újból kapást tudunk kicsikarni a tó lakóitól. A délután folyamán felerősödött a nyugati szél, majd elkezdtek gyülekezni az esőfelhők a tó fölött.  Csendes, nyugodt éjszaka várt rám, szemerkélő eső társaságában. Reggelre igen csak lehűlt a levegő köszönhetően a beérkezett hidegfrontnak. Zárásként újból beindult a távoli bójás etetésem, sikerült két 10kg felüli tövest becsapnom pár kép erejéig.

Elérkezett a túra vége, nem maradt más hátra, mint a sátorbontás és a felszerelés elpakolása. Mindenképpen egy tanulságos és örömteli horgászaton vagyok túl, ahol sikerült egy általam még nem használt horgászmódszerrel megismerkednem (nem kis sikerrel). Ahogyan azt a címben is említettem, a sporthorgászat alatt nem csak a C&R (fogd meg és engedd vissza) elvre gondoltam, hanem az itt lakó halak fárasztása által nyújtott edzésre is, ami a horgászt igen csak megdolgoztatja. Teljes elégedettséggel és minimális izomlázzal indultam neki a hazavezető útnak, ami köszönhető a tó szépen gyarapodó pontyfaunájának.
Mindenkinek hasonló élményeket kívánok a vízparton!

Bővebb információ a The One termékekről: The One Shop

Írta és fényképezte: Paál Norbert