Frontok között

Késő nyári, vagy inkább már kora őszi háromfai horgászatom igen furán alakult. Alapjában véve a háromfai horgásztó nem egy egyszerű pályának mondható , amit még a törpeharcsa jelenléte is nehezít, de amire nem is gondoltam, az az túra hetét jelentősen befolyásoló időjárás volt. Szakadó eső, hideg és meleg frontok váltakoztak szinte napszakonként, gyakorlatilag minden jelen volt ami nehezítheti a halfogás esélyeit.

Az itteni horgászataimat, most is a halak keresésével kezdtem, csak ültem a parton, illetve a csónakban a tökleveles sűrűjében, és próbáltam észrevenni, hol járhatnak a pontyok. Figyeltem a jeleket, kerestem a töklevél szárak rezdüléseit, a túrásokat, és az ugrásokat. Mivel itt a pontyok az eddigi tapasztalataim szerint nem vonulnak vándorolnak nagy területeken, így sokkal gyorsabban tudunk sikereket elérni, ha szánunk rá időt, és próbáljuk fellelni a hollétüket.

Csalizás tekintetében a tigrismogyoróval kezdtem a horgászatot, a törpeharcsa jelenléte miatt, de természetesen tartaléknak hoztam magammal néhány fajta bojlit is, hogy tudjak kísérletezni.

Első kőrben mind a négy botomra tigrismogyorót csaliztam, de a várt eredmény sajnos elmaradt. Két nap alatt 1-1 halat sikerült fognom. Így elkezdtem a kísérletezést a bojlikkal. Nagyon érdekes volt, hogy a helyet nem változtattam, csak a csalikat, és szinte pár órán belül több kapásom is lett.

Majd ismét fél nap csend, a frontok jöttek mentek, nehezítve ezzel a horgászatot. De ami még nehezebbé tette a túrát, az a törpeharcsa volt. Voltak napszakok, amikor szinte 2-3 óra alatt ledarálták a bojlikat, de volt hogy hozzá sem nyultak. Sajnos ezt mindenképpen ellenőrizni kellett, így 3-4 óránként minden botot frissítettem. Volt hogy a botok újrahúzását követően 1 órán belül kapás volt, de ha 3 -4 óra után nem volt mozdítás, akkor szinte 100% , hogy a bojlinkat lerágták a kis fekete ördögök.

Végszerelékem tekintetében itt is a terepviszonyokhoz mérten a lehető legegyszerűbbet próbáltam használni, törekedve a hibalehetőségek minimalizálására. Említésre méltó dolog, hogy a túra alatt nem volt halvesztésem.

Bevetésre kerültek a Nash új előkezsinórjai, az Armolink, és a bevonatos Combilink is, melyek tökéletesre vizsgáztak, a horgok a kemény tökleveles pálya és az amurok miatt a nagy öböllel rendelkező Nash Gaper névre hallgattak. Erről a horogról azt kell tudni, hogy rövid szárának és hatalmas öblének köszönhetően biztosan tartja a halat, még a keményebb fárasztáskor is!

Sokat gondolkoztam, hogy elhagyós vagy fix végszereléket használjak, végül az utóbbi mellett döntöttem, mivel a töklevél már nem volt olyan erős, így nem volt indokolt az ólomelhagyós módszer.

Összességében ismét egy emlékezetes túrán vagyok túl, melyben nem a Háromfai töklevelek adták most a nehézségeket, hanem az időjárás változatossága befolyásolta nagyban a halfogást. Voltak napok amikor hatalmas esővel kellett küzdeni, volt amikor a fülledt meleggel kellet felvenni a harcot, és ezek a tényezők 2-3 óránként váltakoztak. A halak kapókedvét nagyon nagy mértékben befolyásolták, de ami említésre méltó mindenképpen, 9 kg-os volt a legkisebb kifogott pontyom.

Próbálkoztam a bojlikat védeni zsugorfóliával a törpeharcsák elől, de sajnos ez sem bizonyult tökéletes megoldásnak, mivel addig forgatták, próbálták lerágni a befóliázott csalikat, hogy felakasztották magukat a horgunkra.

Ami a legjobb megoldás volt, az a 4 óránkénti frissítés, de el lehet képzelni, ez a töklevelesben milyen munkát jelentett. Sajnos vannak helyzetek, amikor nagyon meg kell küzdeni minden halért, nem elég megtalálni, becserkészni szeretett pontyainkat, a kapás után még a tereppel is meg kell küzdeni, és amibe mi sajnos nem szólhatunk bele, az az időjárás. Frontokkal tarkított napokban még nehezebbek a horgászatok.

De gondoljunk bele, milyen unalmas is lenne a pontyhorgászat, ha mindig minden olyan simán menne, és minden horgászatkor sikeresek lennénk.

Írta: Csörgő Tamás