Fókuszban a horgászat – Gyorspeca Maconkán

Lágyan lengedező szél, gyönyörű napsütés fogadott minket a reggeli órákban, azaz valóban kellemes időben érkeztünk Magyarország egyik legnépszerűbb horgászvizére, a Maconkai-víztározóra. A célpont ezúttal a gáti szakasz volt, hiszen a rövid,alig 12 órás horgászatunkon egyetlen egy célunk volt: néhány Maconkai ponty megszákolása a szebbek közül. Pontosan azért választottuk az egyik gáti állást, mert innen a legtöbb esetben könnyebben elérhető az a vízrész, ahol  a nagyobb pontyok “szedegetnek”.

Az egyik legfontosabb dolog az volt, hogy kijelöljük a meghorgászott helyet, amit egy markerúszó segítségével pillanatok alatt elvégeztünk. A jól látható úszó 100-110 méteres távolságba, 1,8 méteres vízbe került, ahol lágyabb, de nem komoly mélységű iszap és néhány keményebb folt volt található. Ez minden esetben jó előjel lehet abból a szempontból, hogy általában itt a pontyok lényegesen könnyeben juthatnak táplálékhoz, azaz nem kell feltétlenül túrniuk az iszapot néhány finomság érdekében. Természetesen ez sem kőbe vésett szabály, de azért bíztunk abban, hogy jól döntöttünk a távolságot illetően.

10

0

Természetesen mindegyik végszereléket más-más távolságba dobtuk, egészen 80 métertől a 120 méter körüli távolságig. A markerúszó jó támpont volt, de annak érdekében, hogy a lehető legpontosabban horgásszunk, a zsinórjainkat kiklipszeltük az orsó dobjára, hogy minden esetben pontosan vissza tudjuk dobni a végszerelékeket a megfelelő pontokra. Ez azért fontos, mert egy esetleges kapást követően szinte centire azonos helyre tudjuk bejuttatni a felcsalizott horgokat, ami lényegesen több kapást eredményezhet. Hiszen ha működik hely, akkor miért ne horgásznánk meg ismét?

Az első kapásra alig 10 percet kellett várnunk: Józsi legtávolabbra bedobott végszereléke sült el, majd egy beemelés után már reménykedtünk abban, hogy egy szebb hallal akadtunk össze. Anna kellenére, hogy általában  keményebb botokkal horgászunk a dobós pályákon, már a fárasztás első perceiben érezhető az, hogy egy nagyobb ponty küzd-e a  horog végén, vagy sem. A komótos mozgásnak köszönhetően sejtettük, hogy egy komolyabb példánnyal van dolgunk, ami bő 20 perc után szemmel látható volt. Egy aranysárgán csillogó tükörponty pihent a szákban, majd miután a mérlegelőzsákot alátettük, óvatosan a pontybölcsőbe helyeztük.

Itt is megjegyezném, hogy ha tehetjük, ne a szákkal vigyük a bölcsőbe illetve a pontymatracra, hiszen így elkerülhetjük azt, hogyha esetleg kiszakad a szák (ami valljuk be pillanatok műve lehet a beakadt bognártüskének köszönhetően) a hal komolyabb sérüléseket szenvedjen. Nos,  a bölcsőben szembesültünk az öreg harcos valódi méretével, és mindketten egyetértettünk abban, hogy talán-talán súrolja a 15 kg-ot. A fotózást követő mérlegelésnél a Reuben Heaton kereken 15 kg-nál állt meg, ami igen erős kezdést jelentett. Igazság szerint pontosan ezért jöttünk, így bizakodva vártuk a fejleményeket. Gyors csalizást követően pillanatok alatt repült vissza a végszerelék, 18 mm-es oldódó Red One bojlival csalizva, mellette egy PVA csomaggal, 4-6 mm-es olajos pelletekkel töltve. Ez egyrészt azért volt szükséges, hogy a gubancolódást elkerüljük, másrészt a gyorsan oldódó granulátum minden esetben csak pozitív hatást adhat.

1

Innentől kezdve szinte mesébe illő volt a folytatás, hiszen a következő jelentkezőig szintén csak percek teltek el: ugyanaz a bot, ugyanaz a csali! Ismét egy szép fárasztás következett komoly küzdelemmel, ami általában a jele annak, hogy bizony igen oxigéndús a víz. Amikor megpillantottuk a pikkelyes példányt, szinte egyszerre kiáltottunk fel: egy hatalmas koi ponty! Józsi azonnal felismerte a halat, hiszen korábban már találkoztunk vele egy pontyfogó versenynek, amikor is Tata Nitu tarthatta kezében a 10 kg feletti gyönyörűséget. Nos, most nekünk is sikerült!

2

3

A dilemma tehát nagy volt: etessünk egy komolyabb mennyiséget, vagy folytassuk a dobócsövezést? Miután alig másfél órát követően újabb két szép hallal küzdöttünk meg, egyértelmű volt, hogy maradunk a dobócsöves technikánál, és folyamatosan, de nem nagy mennyiséget szórtunk a markerúszó sávjába, majd a szerelékeket néhány méterrel az etetés mögé dobva vártuk a következő jelentkezőket. A karbon csövekkel viszonylag könnyedén elérhető volt  a 100 méter feletti távolság, ahová minden kapást követően 30-40 szem oldódó 22 mm-es Red One bojli került, feleannyi főtt csalival kiegészítve. Így biztosak voltunk abban, hogy a horgok körül nem kizárólag a PVA-ba helyezett apró pelletek csalogatják a pontyokat, hanem ugyanaz az íz is ingerli őket, amit a horgok mellett felkínáltunk.

6

Az eredmény ezt követően sem maradt el, ugyanis nekem is megérkezett az első szebb halam egy hibátlan, hosszútestű pikkelyes személyében. A horog mellett én is Red One 18 mm-es oldódó bojlit kínáltam fel, (előre dipelt formában, bepasztázva), de meglepődve tapasztaltuk, hogy a horogszabadítás közben a vékony pasztaréteg még a bojlin volt, közel 2 óra vízben ázás után. Ez nyilván a már lehűlt víznek is köszönhető volt, és persze annak is, hogy a fehérhalak elkerülték a horgainkat. Egyébként abban az esetben, ha több keszegfélét fogunk az erősen aromázott csalikkal, akkor talán a legjobb megoldás, ha kevésbé attraktív csalikat használunk. Nálunk szerencsére erre nem volt szükség, mert ezúttal  a halak mintaszerűen írták a forgatókönyvet…

7

9

Igazság szerint az eltelt délután folyamán a halak döntő többségét a Red One csalikombinációknak köszönhettük, de a történethez hozzátartozik, hogy a harmadik kapást követően már minden végszereléken a pirosnak szavaztunk bizalmat. Ez úgy gondolom nem elhanyagolható tényező, sőt ha bármilyen horgászaton láthatóan jobban működik egy ízesítés, akkor nincs mese, mindenképpen váltani kell. Mindent összevetve úgy érzem, hogy egy jó döntés és a kevés, de minőségi csali meghozta azt az eredményt, amit szerettünk volna. Ahogyan fentebb említettem, mi is készültünk arra, hogy komolyabb mennyiségű  táplálékot juttassunk a vízbe, ami végül elmaradt. Miután a gáti szakaszon volt olyan páros, aki rengeteg szemes anyagot (és felhősítés gyanánt groundbait-et) szórt  a vízbe eredmény nélkül, nálunk pedig folyamatosan érkeztek a kapások, egyértelmű volt, hogy nem szükséges váltanunk.

8

A napot tehát jól zártuk, hiszen a késő délutáni órákig szinte folyamatosan szóltak a kapásjelzők és szebbnél-szebb pontyokat tarthattunk a fényképezőgép elé. Ezzel megerősítést nyert az is, hogy jól döntöttünk: az etetést kizárólag a dobócsővel bejuttatott, nagy részben oldódó The Red One és Black One bojli jelentette, némi tartósabb, azaz főtt csalival kiegészítve. Nagy különbséget nem tapasztaltunk az előre dipelt horogcsalik és a dobozból elővett “friss” csalizóbojlik fogóssága között: mindkettő hihetetlenül jól működött! Persze ehhez a megfelelő felkínálás mellett egy kis szerencsére is szükség volt, de pontosan ezért szép a horgászat…

Mindenesetre legyen szó néhány órás, vagy akár többnapos pecáról, a horgászat megkezdése előtt próbáljuk alaposan feltérképezni az előttünk lévő vízterületet (vagy informálódjunk a horgászoktól), és persze keressük a halakat, hiszen egy kis odafigyeléssel óriási élményben lehet részünk!

Írta: Csákány Attila
Fényképezte: Ács József, Csákány Attila, Mentes Mátyás