Fókuszban a horgászat – Az Arizóna-tavon

Napsütés, kánikula, forróság. Talán ezekkel a szavakkal lehetne jellemezni azt a napot, amikor bottartóinkat elhelyeztük az Arizóna-tó (korábban Bia-tó) partján. Ekkor még nem sejtettük, hogy az elkövetkező két napban milyen akciókban lesz részünk, de persze a szinte trópusi időben megjósolni ezt lehetetlen. Abban azért biztosak voltunk, hogy a korábbi tapasztalataink sokat érhetnek majd, ugyanis a tavalyi évben már összeakaszkodtunk néhány jobb hallal a nádfalak mellett, tó sekélyebb részén. Azon a tavaszi horgászaton még ívás előtt sikerült számos pontyot mérlegelnünk. Ezzel tökéletesen elégedettek voltunk, de azért mégiscsak ott motoszkált bennünk a gondolat, azaz a hiányérzet: egy igazán nagy ponty szákba terelése.

Ez a gondolat volt az, ami döntően befolyásolta  a helyválasztásunkat: a tó mélyebb, gáthoz közeli részeit szemeltük ki, hiszen elsősorban a nagyobb pontyokat szerettük volna ismét megfogni. Abban egyetértettünk, hogy talán könnyebb dolgunk lesz, mint a tavalyi évben, ugyanis a legtöbb információ alapján ezeken a részeken kevesebb kapásra számíthatnak a horgászok, bár általánosságban a nagyobb halak kívánják meg a felcsalizott horgokat. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy éppen egy “beállt” idő közepén jártunk, azaz napok óta igen komoly hőség volt, ami a legtöbb esetben a pontyok étvágyára is hatással van.

Az etetéseket a parttól körülbelül 150 méteres távolságban, és viszonylag egyszerű dolgunk volt a helymegjelölés szempontjából is. Ezen a részen több fatuskó volt található, melyek tövében vélhetően megtelepednek a pontyok számára létfontosságú táplálékok (na és persze néhány beszakadt zsinór is). Ez tehát egy ideális célpont volt, ezért ide került néhány marék Red illetve Black One bojli, (fele-fele arányban oldódó és főtt)egy kevés olajos pellettel elhintve. Itt fontos megemlítenem, hogy ha ezen a részen próbálkozunk, mindenképpen használjunk vastagabb monofil előtétzsinórt, ami könnyedén elcsúszik a fákon, ha esetleg a kapást követően a halak a fatuskót választják menekülő útvonalnak. Az oldódó bojlira és a pelletre azért szavaztunk, hogy mielőbb kiderüljön, hogy milyen halak tartózkodnak a meghorgászott helyeken, és milyen aktivitást mutatnak.

Az első kapásra a délutáni órákig kellett várnunk, de ezt követően “ránk szakadt” a tó pontypopulációja. A 7-10 kg közötti pontyok szinte menetrendszerűen érkeztek, sokszor úgy éreztük, hogy sosem fogynak el. Persze ennek igazán örültünk, hiszen a táborban zajlott az élet, és gyönyörű pontyok kerültek szákba. Ez így is volt rendjén, de többször feltettük a kérdést: vajon meddig lehet ezt bírni? A folyamatos fárasztások, csalizások és behúzások  a komoly hőség miatt kellően megviselik az embert, és azért anélkül sem mehetünk el szó mellett, hogy a magas UV sugárzás is veszélyessé válhat. Nos, annak ellenére, hogy “a tavon nem megy  a hal” információt kaptuk megérkezésünkkor, nálunk nem hogy ment, hanem egyenesen versengtek a halak a felcsalizott horgokért. Míg én a Red One süllyedő és hóember kombinációkkal fogtam a pontyokat, addig Józsi a Black-el csábította el őket.

Az eredményességünket látva egyértelmű volt, hogy jó úton haladunk, de közben megfigyeltük, hogy komoly tolóhullámok, burványok jelentkeztek az etetett helyek közelében. Sajnos a halakat nem láttuk, de amurokat vagy tokféléket sejtettünk ott. Ennek érdekében cseréltük a csalikat, illetve egy kicsit megvariáltuk az egyik etetésünket: a Red One hóember maradta horog mellett, de most nagyobb mennyiségű olajos hengert szórtam szét az egyik fatuskó mellett. Mindezt azért, hogy megfogjuk a víztetőn “napozó” halakat. Nos, ez egészen rövid időn belül sikerült is. Az erőteljes kapást követően csónakba szálltunk, majd 10 percet követően már meg is pillantottam a kígyózó testet a vízben. A pelletes etetésen tehát igen gyorsan megjelent az alsó szájállású tok, ami ezen a tavon jellemző is. A korábbi pecánkon szintén így sikerült megfogni a nagyobb testű tokféléket, így aki Az Arizóna-tavon tokvadászatra adja a fejét, semmiképpen ne nélkülözze az olajos pelleteket.

 

Hihetetlen mennyiségben fogyott a Red One és a Black One főtt csalizóbojli is, ami talán sokaknak furcsának tűnhet, de alig 6-8 óra horgászatot követően már több etetést is kipróbáltunk, és a rengeteg hal miatt kézenfekvő volt, hogy némileg változtassunk. Azt szerettük volna elérni, hogy a pontycsapat nagyobb példányait szelektáljuk, de ugye ez igen nehéz dolog egy ilyen vízen. Minden esetben a relatív kisebb halak férkőznek oda a felcsalizott horoghoz, amit a csalikkal és az etetéssel tudunk valamilyen szinten befolyásolni. Pontosan ezért a a késő délutáni óráktól kezdődően kizárólag PVA hálóba csomagolt főtt bojlit használtunk, a kézzel szórt pelletet és oldódó bojlit pedig elhagytuk.

Kíváncsian vártuk, hogy ez miként befolyásolja majd a kapásokat: beigazolódott a feltevésünk, ugyanis a pontyok “eltűntek”, közel egy órán keresztül némák maradtak a kapásjelzők az igencsak nyomott, fülledt időben. aztán persze megtört a jég, és örömünk felhőtlen volt! Egy 10 feletti tőpontyot sikerült megszákolnunk, ezúttal egy Black One 22 mm-es főtt bojlival. A koncentrált PVA-s etetés tehát működött, sőt az esti órákig még több hasonló pontyot kaptunk el egy-egy fotó erejéig.

Sötétedés előtt egy kis szünet volt érzékelhető, de azt nem gondoltuk, hogy ez egészen éjfélig kitart majd. Miközben hosszasan elemeztük a napközbeni eseményeket, Józsi kapásjelzője is “bekapcsolódott” a párbeszédbe. A kapást követően ismeretlen ellenfelünk rohamos tempóban úszott a part felé, majd miután Józsi utolérte a halat, megkezdődött egy igen szép fárasztás. Közel 30 percen keresztül a hal irányította a történéseket, de végül sikerült szákba terelni egy pikkelyes szépséget. A kereken 15,1 kg-os ponty szintén a Black-et választotta, de sokáig nem volt időnk gyönyörködni a hatalmas pontyban, mert a fotózás közben másik két kapásjelzőnk is megszólalt.

Rohamtempóban érkeztek a halak, de az mindenképpen fontos volt, hogy a legtöbb halunk ekkor már 10 kg közeli, vagy afeletti volt, Józsi pedig szintén lépre csalt egy nagyobb, szintén tízen túli tokot. A célunkat tehát egyértelműen elértük, ami elsősorban a megfelelő csalinak, de leginkább az etetésnek volt köszönhető, ami által a nagyobb példányok elől nem vitték el a csalikat a kisebb pontyok. Persze a helyválasztás is legalább ilyen fontos, de úgy gondolom, hogy a The One termékek szinte kivétel nélkül minden vízen bizonyították azt, hogy komoly vonzerejű csali van a kezünkben. Az Arizóna-tavon ismét “arattunk”. (ha lehet ilyet mondani) Sokszor több bottal fárasztottunk egyszerre, sőt egy szép 15-össel meg is koronáztuk a horgászatunkat.

Konklúzióként annyi biztosan kijelenthető, hogy ha mennyiséget szeretnénk fogni az Arizóna-tavon, akkor ne sajnáljuk a gyorsan oldódó csalikat az etetésre, hiszen akár több 100 kg-nyi fogást is elérhetünk egyetlen nap alatt. Viszont abban az esetben, ha valamelyest szelektálni szeretnénk, akkor minimális etetést alkalmazzunk, elsősorban a horog mellé koncentrálva. Hasonló sikereket kívánok mindenkinek akár itt az Arizóna-tavon,vagy az ország más vizein, de ne feledjük: óvjuk a kifogott példányokat, és a fotót követően a legrövidebb időn belül helyezzük őket vissza éltető elemükbe…

Részletek, csalizási technikák, akciók a Fókuszban a horgászat legújabb epizódjában.

PREMIER ma 17:30-tól!

Írta: Csákány Attila
Fényképezte: Ács József, Csákány Attila, Kovács Róbert