Fókuszban a horgászat – A Szűcsi Völgy-tavon

A “Természet érintése” – áll a Szűcsi Völgy-tó szlogenjében, de talán ettől jobb jelzőt nem is találhatnánk a Budapesttől 70 km-re, Pefőfibánya és Szücsi között fekvő vízterületre.  Az 1950-es években lignitbányászat révén létrejött tavat sokáig a helyi “tsz” működtette, majd hosszú ideig Horgászegyesület kezelte. Néhány éve került magánkézbe, aminek köszönhetően igen komoly fejlődésnek indult. Ez pedig a környezet rendbetételén túl a halállományon is erőteljesen érezhető volt. Nem titok, hogy korábban egy éjszaka erejéig már üldöztem itt a pontyokat, és már akkor is azt tapasztaltam, hogy valóban komoly erőben vannak. Csónakhasználat, behordás, sátorozás – mind-mind engedélyezett a tavon, tehát itt minden esélyünk megvan arra, hogy megfogjuk a legszebb halakat.

0

A Mátra lábánál elterülő bányatóra a a reggeli órákban érkeztünk (alig 1 óra alatt Budapestről), de igazság szerint a tényleges horgászat csak a délutáni órákban vette kezdetét. Ennek egyetlen oka volt, hogy hosszabb időt fordítottunk a helykeresésre, hiszen egy ilyen vízen ez döntően befolyásolhatja horgászatunk eredményességét. A szénfalaknak és szénrétegeknek köszönhetően az ilyen, szénbányászatból visszamaradt tavak vize kristálytiszta, ami a természetes szűrőrétegeken keresztül folyamatosan tisztul.

1

Az egyenetlen mederfenéken a változatos töréseknek köszönhetően számos jó haltartó helyet találtunk, de érezhetően egy hidegfront közepébe csöppentünk, ami nem kecsegtetett sok jóval. Nos, a különböző technikáknak köszönhetően már a végszerelékek célba juttatása előtt részletes képet kaptunk arról, hogy pontosan hol fogjuk felkínálni a csalikat.  Ehhez az egyik legnagyobb segítségünk a halradar mellett egy vízalatti kamera volt.

z0

A kamerafejet leengedve tökéletesen láttuk a kijelzőn, hogy milyen mederfenéken tudjuk majd elhelyezni a csalinkat. Én megdöbbenve tapasztaltam, hogy az áramlatoknak köszönhetően szinte kráterszerű képződmények alakultak ki. Számos csigát, rákállatot fedeztünk itt fel, sőt széndarabok és néhány komolyabb, kagylókkal borított kőzet is látható volt.

z1

z3

z2

Ahogyan távolodtunk a partról, a kagylókkal bevont kövek már nem voltak olyan gyakoriak, de a radar képernyőjén szépen láthatóak voltak a kisebb-nagyobb kiemelkedések. Egyértelmű volt, hogy minden végszerelékünket más-más jellegű helyre kellett tennünk annak érdekében, hogy mielőbb kiderüljön az, hogy pontosan hol táplálkoznak a pontyok. A Red illetve Black One kombinációkkal felcsalizott PB Super Strong horgok a parthoz közelebb fekvő 3 méteres vízben kezdték pályafutásukat, de 5, 9 és 12 méteres mélységben is várták a víz alatti lakókat. Talán ilyenkor egy kicsit “pontyosan” kell gondolkoznunk, azaz meg kell próbálnunk elképzelni azt, hogy hol töltik idejük nagy részét a halak, és persze azt is, hogy hol lakomáznak. Ez könnyen elképzelhető, hogy 24 óra alatt csak egyszer fordul elő, nekünk pedig ezt kell minél jobban kihasználnunk!

Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy az 1-2 napos túrák során az egyik legfontosabb dolog a megfelelő helyválasztás, és persze az, hogy megfelelő csalit kínáljunk fel egy biztosan működő szerelékkel.  Miután felkutattuk a “pontyos” helyeket, (köztük néhány szemben lévő bokros-fatuskós haltartó helyet) én néhány maréknyi Red One oldódó és főtt bojlit szórtam a bójákkal megjelölt helyekre, majd PVA csomaggal együtt leengedtem az etetés mellé. Józsi szintén nem vitte túlzásba ez etetést, de ő elsősorban a Black bojliból pötyögtetett néhány szemet a horgok köré. A szerelékünk egy kicsit erősebb volt az általánostól (a 0.35mm-s monofil elé 30 méter 0.50-es előtétet csévéltünk a dobokra), de a komoly törések, kagylók és bokrok indokolttá tették.

Az időjárás természetesen (ahogyan ebben az évben menetrendszerűen előfordult) ez idő alatt drasztikusan megváltozott, azaz a napsugarakat pillanatok alatt betakarták a sötét felhők, majd egy igen durva felhőszakadással küzdöttünk meg, legalábbis én. Éppen az utolsó végszerelékemet helyeztem el az egyik púpon, amikor brutális özönvíz zúdult a nyakamba, és a csónakba.

5

6

Persze ez hozzátartozik a horgászathoz, de azért bíztunk abban, hogy mielőbb alábbhagy az eső, és megérkeznek az első pontyok. Erre sokáig nem kellett várnunk, mert a még szemerkélő esőben valaki “meghúzta” a zsinórt. Józsi egyetlen helyről több szép halat fogott, de  mindketten furcsálltuk, hogy kizárólag egy hely adta igazán a jobb halakat. Mindenesetre beindult a gépezet a Black One hóemberrel csalizott végszerelékkel, és számos Völgy-tavi lakót sikerült lefotóznunk, majd visszaengednünk az kristálytiszta vízbe. Itt jegyezném meg, hogy próbáljuk meg minél gyorsabban fényképeket készíteni a kifogott halakról, hiszen az életterükből kiragadva nekik sem kellemes egy pontybölcsőben, vagy egy pontymatracon. Azaz első legyen a  halak épségbe, mert talán ennyivel tartozunk nekik! (ha már legyőztük őket és feledhetetlen perceket szereztek nekünk)

7

8

A pörgős délutáni órákat követően az éjszaka csendesen indult, de közel az éjfélhez egy komoly kapásra emeltem be. Sajnos az előkezsinór nélkül tekerhettem ki a szerelékemet, ami valószínűleg a kagylókkal borított kövek áldozata lett. Persze ezen nem bosszankodtunk, hiszen a több mint 200 méteres távolságban elhelyezett Red One kombináció “működésbe lépett”, ami azt bizonyította, hogy jó ezzel a csalival is jó úton járunk. A levegő hőmérséklete egyébként folyamatosan hűlt, ami számunkra annyit jelentett, hogy napfelkeltéig már nem volt kapásunk.

Sok esetben ilyenkor gondolkozok el, hogy mi az, amit esetleg másképp kellett volna csinálnunk, de annyi hozzátartozik a történethez, hogy az előző hetek meleg időjárásában irtózatos mennyiségű 15-20 kg közötti pontyot fogtak a tavon horgászók, míg a lehűlés “belassította”a táplálkozásukat. Mindenesetre nem adtuk fel, sőt újabb haltartó helyeket kerestünk. A parttól 40-50 méterre a sekélyebb, 3 méteres púpra és a szinte túlparton lévő bedőlt fák köré alakítottunk ki egy-egy újabb etetést.

Az etetés összetételén nem változtattunk, azaz szintén Red és Black oldódó és főtt bojlik kerültek a horog köré, mindössze néhány marékkal. Mivel a pontyok nem voltak olyan aktívak, mint ahogyan a nyári időszakban általában tapasztaljuk, éppen ezért nem szeretünk volna átesni a ló túloldalára: a cl az volt, hogy a bokrok mellett élő pontyokat megfogjuk, és a púpon keresgélő halakból is elcsípjünk néhányat.

Ez többé-kevésbé sikerült is, ugyanis Józsi igen szép ütemben kezdte fogni a 7-10 kg feletti pontyokat, nekem viszont a csak a kisebbeket sikerült elcsábítani. Abban egyetértettünk, hogy abszolút a bedőlt fák mellett meghorgászott hely volt az, amit nagyon eltaláltunk, de sajnos még egy botot már helyszűke miatt nem tudtunk idehúzni, mert egy esetleges kapás után valószínűsíthetően a bokrok között végezte volna a végszerelékünk.

Mindenesetre boldogok voltunk, hogy komoly fárasztásukat élhettünk át, és innentől már csak egy cél vezérelt minket: megfogni egy igazán nagy Szűcsi Völgy-tavi pontyot! A változékony időjárásnak köszönhetően hol esőben, hol napsütésben fogtuk a halakat, de az igazán nagy váratott magára, egészen a kora délutáni órákig.

z5

Ekkor Józsinak a fák mellől sikerült elhúzni egy szép tükröst, aminek valódi méretével először a partra érkezéskor szembesültünk. A szákban még lényegesen kisebbnek tűnt! Gyors fotó után lemérlegeltük a csodálatos példányt, aki kereken 15 kg-os nyomott a mérlegen! Hibátlan, húsos szájába tökéletesen akadt a Super Strong, ami mindegyik Szűcsi Völgy-tavi potykára jellemző volt.

z6

z7

Boldogságunk határtalan volt, hiszen ebben az évben minden egyes forgatásunkon sikerült 15 kg-os vagy afeletti pontyot fognunk! Ez pedig úgy gondolom, hogy mindkettőnknek igen jó évet jelent! Sőt, úgy érzem, hogy a Red és Black bojlik láthatóan minden vízen kiválóan működnek, ami talán kevés csaliról jelenthető ki biztosan. Márpedig a The One csalikkal horgászva mindig olyan érzésünk van/volt, hogy “valami hamarosan történni fog”!

z4

Ezt követően még néhány kisebb pontyot tereltünk szákba, majd szépen elrendezve felszereléseinket, búcsút intettünk a csodálatos környezetnek. Ahogyan mi is tapasztaltuk, gyönyörű pontyok és persze számos ragadozófaj is él vízben, ezért a tó szinte mindenkinek tartogathat meglepetéseket! Minket megérintett a természet, így aki hozzánk hasonlóan igazán szép környezetben szeretne hódolni szenvedélyének, az mindenképpen látogasson el a Szűcsi Völgy-tóra, hiszen horgászmódszertől függetlenül, valóban szép eredményekkel térhetünk haza!

A Fókuszban a horgászat 50.epizódjában részletesen megismerhetik a Szűcsi Völgy-tavat, számos fárasztással, praktikával és persze gyönyörű képekkel fűszerezve! Szemeket a képernyő elé! ;))

Bővebb információ: Szűcsi Völgy-tó

Írta: Csákány Attila
Fényképezte: Ács József, Andics Zoltán, Csákány Attila