Éljen a lápi póc!

A lápi póc a mocsarak, lápok, sűrűn benőtt tavak lakója, az utóbbi évtizedekben a folyószabályozások következtében egyre kisebb területre szorult. A Duna 1992-es elterelésekor több százezer lápi póc pusztult el a Szigetközben. Ráadásul a távol-keleti eredetű, ragadozó és táplálék konkurens amurgéb is nehezíti életét. Számuk így drasztikusan lecsökkent, oly annyira, hogy szerepel a Nemzetközi Természetvédelmi Unió Vörös Listáján, mint sebezhető faj, vagyis az állomány csökkenés legalább 20%-os lesz előreláthatólag a következő 10 év vagy 3 generáció élettartama alatt.

1_kep_

A lápi póc elterjedése

Ennek okán tömeges szaporításába fogtak a gödöllői Szent István Egyetem (SZIE) kutatói az úgynevezett indukált módszerrel melynek lényege, hogy a halak petesejtjeinek végső érését hormonális úton segítik elő. A Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Gőgő-Szenke-patakban sikerült fellelniük lápi póc példányokat ívási időszakban. Hála a szállító tartályok sekélyének és a lápi póc életrevalóságának, nem volt szükség leívást generáló hormonkezelésre – mesélte Müller Tamás, a SZIE halgazdálkodási tanszékének tudományos munkatársa.

7_kep

Egy leívott anyahal

8_kep

1 napos póc lárvák

9_kep

10 napos, 2 napja táplálkozó lárva

A SZIE kutatói már egyéb, veszélyeztetett halak szaporításával, kihelyezésével is foglalkoztak. A legtöbb európai országban már védetté nyilvánított széles (más néven arany-) kárásszal kezdték, melyet az Európába betelepített ezüstkárász szorított ki élőhelyéről. Majd a közismert réti csík szaporításával folytatták, felhívva a figyelmet arra, hogy veszélyeztetett halaink élőhelyen kívüli szaporítása, majd kihelyezése megoldható feladat.

Ezt a lápi póc esetében is sikerül bebizonyítaniuk, hiszen a sikeres szaporítás után 2010. május 31-én a Tavirózsa Környezet- és Természetvédő Egyesület és a Szent István Egyetem Halgazdálkodási Tanszékének munkatársai 100 db, 10 millió Ft eszmei értékű lápi póc ivadékot telepítettek ki a szadai 1. sz. Illés-tóba a Lápi póc Fajvédelmi Mintaprogram keretén belül.

A Tavirózsa Egyesület a szadai önkormányzat terület felajánlásával alakította ki az élőhely rekonstrukciónak legmegfelelőbb helyszínt. Két kubikgödör méretű tavat hoztak létre, mely az eredeti tervekkel ellentétben nincs kapcsolatban a Sződrákosi-patakkal, ami veszélyes ragadozókat hozhatna a lápi pócra nézve a vízfolyásával. A lápi póc által kedvelt hínár vegetációt telepítettek a tóba, mellyel együtt több plankton szervezet és makrogerinctelen állatfaj is bekerült a vízbe.

3_kep

Az I. sz Illés-tó kialakítása

4_kep

Hínártelepítés

Ezután következhettek csak a vízminőség vizsgálatok illetve az úgynevezett monitorozás, mely során botanikai, hidrobiológiai, vízkémiai paramétereket figyeltek. A mért értékek 2008-ban még nem voltak megfelelőek a lápi póc fennmaradásához, azonban 2009-ben a tó vize javuló tendenciát mutatott, vagyis a táplálékforrásául szolgáló zooplankton és makrozoobenton száma elérte a pócos vizekre jellemző értéket.

77

Tatár Sándor méri a víz PH-ját

Hála a természet folyamatainak és a gondos kontroll vizsgálatoknak 2010 májusára za I.sz. Illés-tó megfelelt a lápi póc életviteli igényeinek, így megkezdődhetett a betelepítés. Azóta a kitelepített pócok első ránézésre szépen fejlődnek, azonban a napokban lesznek visszafogások és részletes vizsgálatok, mely során megmérik a fogott pócok testhosszát és ezt összevetik az egyívású, de még az egyetemen fejlődő pócok méreteivel. Ennek adatai alapján lehet majd pontosabb választ adni, arra kérdésre, hogy sikeres volt-e a telepítés.

10_kep

Kitelepített 38 napos ivadék

Tatár Sándor a Tavirózsa Környezet és Természetvédő Egyesület alapítója és a program vezetője elmondta, hogy a lápi póc tenyészet célja elsősorban egy értékes génbank jelleg. Valamint elképzelhetőnek tartja, ha a szaporulat megerősödik, hogy olyan területekre is telepítenek majd lápi pócot, ahol az kihalt, természetesen a megfelelő környezeti adottságok biztosításával.

Mi egyszerű emberek, horgászok, tógazdák úgy tehetünk a veszélyeztetett halfajok védelmének érdekében, hogy jól átgondoljuk, hogy milyen halakat telepítünk mesterséges, de főleg természetes vizű tavainkba. Sokszor a gondatlanság miatt lehetetlenítünk el értékes halfajokat és ezzel nemcsak a biodiverzitás, vagyis faji sokszínűség kárára vagyunk, hanem a sajátunkéra is.

Köszönet Tatár Sándornak, Müller Tamásnak, Demény Ferencnek valamint a Lápi póc Fajvédelmi Mintaprogram összes támogatójának, akik erőfeszítést tettek a lápok, mocsarak élővilágában jelentős szerepet betöltő halacska fennmaradási esélyeinek növelésében. Reméljük, törekvéseik nem lesznek hiábavalóak!

12_kep

Lápi póc telepítés (balról jobbra: dr. Müller Tamás (SZIE Halgazdálkodási Tanszék), dr. Tóth Balázs (Duna-Ipoly Nemzeti Park), dr. Urbányi Béla (SZIE Halgazdálkodási Tanszék), Izsák Gábor – CHKO Dunajské luhy Tájvédelmi Körzet, Szlovákia)

Szöveg: Kovásznai Szász Réka

A fotók készítői: 3, 5-6: Tatár Sándor S.; 4: Krenedits Sándor.; 8: dr. Müller Tamás.; 7, 9-12: Posztós Csaba/Photomania

Leave a Reply

Az email címet nem tesszük közzé.