Ahová még a horgászbot sem ér el – Óriás tintahal

„A dübörgő felszín alatt, a mélyben, A feneketlen tengerben alussza Álomtalan, ősi álmát a Kraken; Napfénypászmák derengenek elúszva Komor alakján… A Kraken csak alszik a századokkal, Így táplálják a nagy tengeri férgek, Míg a végső tűz nem éri a mélyet: Ember s angyal látja akkor, üvöltve Felbukkan és el is pusztul itt fönn azonnal.”[i]

Kevés olyan mélytengeri tengeri élőlény van a világon, ami csekély ismereteink ellenére híresebb lenne, mint az óriás tintahal. A sci-fi filmek és tengerész legendák tömkelege olyan meseszerű momentumokkal van teletűzdelve, hogy sokáig azt hitték: a lény csak egy újabb képzelgése a határtalan emberi fantáziának. Ám ez is csak egy a megszámlálhatatlan tévedés közül, mert ez az óriás nagyon is valóságos. Az óriás tintahal az egyik legnagyobb gerinctelen a földön és a legnagyobb élőlények közé is sikerült „beverekednie” magát.

Sokan a mítoszok Krakenjével/ Leviathánjával azonosítják, de az óriás tintahal valóság! A kutatásoknak köszönhetően gazdagabbak lettünk egy különleges fajjal és szegényebbek egy legendával.

„Ama napon meglátogatja az Úr kemény, nagy és erős kardjával Leviatánt, a futó kígyót, a keringő kígyót, és megöli a sárkányt, amely a tengerben van.” (27.1.)

Az óriás tintahal a lábasfejűek osztályába tartozik, amely magában foglalja a polipokat és más kalmárokat. Nagyon keveset tudunk ezekről a titokzatos lényekről, mert egészen a közelmúltig, egy élő példánnyal sem találkoztak a tudósok. A legtöbb információt a partra sodort vagy halászok által felhúzott, a hálókba gabalyodott élettelen példányok szolgáltatták.

Igazi áttörést jelentett a lény kutatásában a 2004-es év. Ekkor sikerült japán tengerbiológusoknak fényképet készíteni élő példányról. 2006-ban, ugyanaz a csapat készítette az első videofelvételt.

Az óriás tintahal teste egy nagy köpenyből áll. Ebből nő ki nyolc karja, és két hosszú csápja. A palást/ köpeny, vagyis az állat fő szerve körülbelül 2 méter hosszú. A tintahal lenyűgöző méreteit a karok és tapogatók hossza adja. Ezek belső felületén több száz tapadókorong sorakozik. melyek átmérője1-2 cm. Minden tapadókorong körül éles, recés élek találhatóak, hogy segítsenek a tintahalnak megragadni és megtartani zsákmányát. A köpeny felső részén két kisebb uszony van, amelyek úszás közben az irányváltoztatást segítik. A tintahal a köpenyébe szívott, majd onnan nagy erővel kipréselt vízzel mozgatja magát előre.

Az óriás tintahalnak bonyolult idegrendszere és fejlett agya van. A legtöbb lábas fejűhöz hasonlóan rendkívül intelligens állatok. Méreteihez igazodva szemük is óriási, a legnagyobb az állatvilágban, közel akkorák, mint egy átlagos tányér. A nagy szemeknek a mély tengerek sötétjében fontos szerepe van a tájékozódásban és táplálékszerzésben. Színeket valószínűleg nem látnak, de a fény változásait, árnyalatit tökéletesen meg tudják különböztetni.

A nőstény tintahalak sokkal nagyobbak, mint a hímek. A nőstények átlagosan 13 méter hosszúak, míg a hímek legnagyobb elérhető mérete 10 méter.

Számos kutató szerint az óriás tintahal nagyon agresszív. A második világháború alatt, számos olyan történet keringett, amely arról szólt, hogy a tengeren hánykódó hajótörötteket éjszakánként óriás tintahalak ragadták le a mélybe.  Ezeket az eseteket hivatalos források sosem erősítették meg, de a túlélők leírása/ nyolc hosszú csáp, erős tapadókorongok, amelyek nem engedik a zsákmányt/ alapján egyértelmű, hogy óriás tintahalak voltak a „tettesek”.

Szája éles, erőteljes csőrben végződik, amellyel még az acélt is képes átharapni. Táplálékai közé tartoznak halak és más gerinctelenek. Magányos vadászok, akik egyedül portyáznak a sötét mélységekben. Annak ellenére, hogy élőhelyén, a tápláléklánc csúcsán áll, van egy természetes ellensége. Ő nem más, mint az ámbrás cet. Gyakori látvány a ragadozó cetfélék testén a tucatnyi heg és vágás, amit a védekező óriás tintahalak hagytak emlékül.  Védekezésképpen a tintahalak először a testükből kilőtt színes folyadék segítségével menekülnek a veszély elől, és csak a legvégső esetben vállalják a nyíltszíni harcot.

Szaporodási szokásairól keveset tudunk. A biológusok úgy tartják: ivarérettségüket három éves koruk után érik el. Megtermékenyítés után a nőstény, a tenger fenekén rakja le tojásait. A fiatal tintahalak a biztonságosabb és táplálékban gazdagabb sekély vizeket kedvelik. Új-Zéland partjainál több egyedet is befogtak így, hogy akváriumokba szállítva mesterséges körülmények között neveljék őket.

Az óriás tintahal a trópusi és sarki régiókon kívül az egész világon elterjedt. Azok a mélységek, amiket kedvel, általában 300 és 600 méter között vannak, de robotbúvárok találkoztak vele 1200 méteren is.

Lenyűgöző méretei ellenére nem ő a legnagyobb mélytengeri szörny. 1925-ben bálnavadászok egy kifogott ámbrás cet gyomrában olyan méretű csápokat találtak, amihez foghatót azelőtt soha. Erről a fajról még kevesebbet tud a tudomány.

Élő példánnyal még nem találkozott senki. Kifogni is csak egyetlen alkalommal, speciális mélytengeri hálóval/ több mint 2000 méter mélységből/ sikerült, épp vacsorája / két méteres patagóniai foghal volt a menü/ elfogyasztása közben. A felszínre emelés közben az egy tonnás állat azonban elpusztult.

Méreteit hűen tükrözi, hogy míg az óriás tintahalnál a köpeny mérete maximum 2-2,5 méter, addig a kolosszális tintahalnál ez a szám nagyjából 4-4,5 méter, tehát közel kétszerese a „kis testvérének”.   Karjain pedig nem tapadókorongok ülnek végig, hanem forgatható, óriási karmok, amik nem csak megragadják, de cafatokra is tépik áldozatukat.

Szöveg:Vetró Péter

Kép: World Wide Web

[1] Tennyson,Alfred Lord: A Kraken- részlet,  fordította: Tandori Dezső

You must be logged in to post a comment Login