Zemba Ákos beszámolója

“Horgászattal  ennyi – és ennyi éve kezdtem el komolyabban foglalkozni.” Feltételezem, legtöbb beszámoló ezzel a gondolattal kezdődik. De kérdem én, hol számít az, hogy mióta!? Ki kéri számon azt, hogy mióta érezzük teljesnek életünket.

Kezdjem azzal, hogy erdélyi patakok pisztrángjaival és domolykóival szoktam általában megfűszerezni napjaimat, de néha napján azért másba is belekóstolok. Gondolok itt dunai süllőkre, balinokra, holtágak csukáira. A múlt évben sikerült eljutnom a Duna magyarországi szakaszára, és jóleső érzés volt azt tapasztalni, hogy sokkal élettelibb, mint a romániai szakasz. Ezek a vadregényes vizek azok amelyek magukkal ragadnak, és visszavonzanak. Nem tudnék elképzelni olyan hegyi patakot, mely mellett úgy haladhatnék el, hogy fittyet sem hányok rá. Hasonlóan érzek a domolykós vizek iránt, és ezek által kialakított óriás folyókért.

1

Kézdivásárhelyen nőttem fel, és itt is élek a mai napig. Nem dicsekedhetek a környék adta pergetési lehetőségekkel, de azt be kell vallanom, hogy az évek során több régmúlt idők állapotait felidéző helyre bukkantam. Legtöbb időt a fenyvesek árnyékában zúgó hegyi vizeken töltök, melyek mentén, valahogy mindig újratöltődöm. Mások számára felfoghatatlan, hogy több kilométer köveken gyaloglás után, hogy lehet kipihentnek lenni. Egyszerű pedig. Az elme az amely kipiheni magát, és ez az ami tovább visz előre. Magyarán mondva a horgászat az ami előrevisz.

Jó ideje már, hogy wobblereket is készítek így a műhelyben eltöltött idők is valahogy a vízparttal kapcsolnak össze. Több ismerősnek küldtem szerte a nagyvilágba csalijaimból, és örömömre szolgál az, hogy mindenütt bevállnak. És ilyenkor fog el a vágy, hogy én is kövessem csalijaimat, még egy doboz műcsalival, és ott csalinkázzak, ahol előreküldött csalijaim.

3

Két éve a blogírásba is belekezdtem, ami sokat segít a tél átvészelésében, ami nálunk csaknem 4 hónapnyi kihagyást jelent. És jól esik azt látni, hogy mennyien olvassák írásaimat, és osztoznak élményeimen. Kevés online felületen találhatunk információkat erdélyi hegyi vizekről így ezek kilétét sohasem tárom fel. Félő, hogy több kárt mint hasznot tennék vele. A casting módszerbe még nem volt módom belekóstolni, viszont nagyon vonzónak tűnik. A mi térségünkben sajnos nincs elterjedve, és nehéz kóstolás nélkül beleugrani.  Leginkább az ultalight castingozásba fognak bele, de meglehet hogy ez igényli a legdrágább kategóriába tartozó felszerelést.

Varga Vili írásait gyakran olvasom, és szinte érthetetlen számomra az, hogyan válhat valaki egy, majdnem a legnagyobb hírű japán cég teszthorgászává. Szerintem minden horgász álma az, hogy ilyen körülményeket teremtsen meg magának. Bevallom nekem annyi is elég lenne, ha kétszer ennyit lehetnék vízközelben mint mostanáig voltam.

És most tényleg? Meg kellett volna győzzelek titeket? Hát nem tudom sikerült-e!? Ezt az életformát hasonló életvitelt vivő emberekkel megosztva nem hinném, hogy nagy benyomást lehet kelteni, ugyanakkor avatatlan szemek meg abszurdumnak tartanák az egészet.

You must be logged in to post a comment Login