Harcsák az esőben

Annak örülök a leginkább, hogy nagy stábbal vettünk részt a MADCAT VIII harcsafogó versenyen, mert a tiszanánai zord esőben nem csak én áztam pacallá és tüsszögök most a gép előtt… Mégis úgy gondolom: megérte. Megérte ott lennünk és csak várni azokat a fránya fekete síkos halakat, megérte, mert már rég ettem annyira finoman elkészített marhapörköltet, a vendégelés első osztályú volt és nem utolsó sorban olyan kemény, kitartó horgászokkal találkozhattam amilyenekkel még soha.

1

A szombat reggeli rajtot hibába csúsztatta egy órát Nikodém Miklós versenyszervező, az ég nem kegyeskedett és nedves, szeles, borús Tiszára futottak ki a ladikok, csónakok, lakó hajócskák és a legfurább tiszai vízi alkalmatosságok, fedélzetükön a kétfős csapattal. Egyik operatőrömmel szálltam Miklós szuper járgányába, másikuk a másik bírói csónakba ült és elkezdtünk le, s felszáguldozni a felvízen míg újra el nem kezdett zuhogni. Akkor megállapodtunk az egyik csónaknál. Nem is tudom miért, de úgy éreztem, hogy ott fog történni valami… és történt, mert egymás után két harcsának is sikerült meglógni, közvetlenül a bevágás után. Versenyzőink egyébként folytonosan kuttyogattak és az alattuk lévő 10 méteres gödörbe küldték le az idegesítő jeleket. Több harcsát nem sikerült feldühíteniük, mi pedig arrébb csorogtunk és tűrtük a ránk zúduló hideg esőt. Nemsokára megérkezett szél úrfi, így majdnem vízszintesen szitált, de ezen kívül a teljes eseménytelenség nyújtózott el a folyón.

Mi nem nyújtóztunk, inkább összegörbedtünk, amennyire csak lehet, hogy a hideg permet a legkisebb felületen érjen. Ebédre teljesen átáztunk, szerencsére én nem kezelem a kamerákat, csak a mikrofonért felelek, így megtapasztalhattam a vendéglátói pálinka varázserejét. A csülkös bableves is kiváló volt, élet és erő visszatért belénk, mi meg vissza a Tiszára. Kisfiamnak is jutott hely, Miklós profi „csónak-hajóján”, méghozzá a kormány mellett addig, míg újra szelesre, esősre váltott (a verseny közben végig eseménytelen volt). Kamerás kollégáim, azért nem tétlenkedtek: a Tisza szépsége bőven ad vágóképezésre való témát.

2

3

Szóval az első nap végén még mind a tizennyolc csapat holtversenyben állt az első helyen. A házi sültkolbászos vacsora mellett aztán kiderült, hogy jött pár bajszos jószág, de mivel nem ütötték meg a méretet nem hívtak minket mérlegelni, amit így utólag nagyon sajnálok. Szerintem a nézőknek még a kisebb harcsa is kedves és szívet melengető látvány lett volna a képernyőn. A csapatok és kísérőik a rossz idő és a gyenge eredmény ellenére is jól érezték magukat; ennél a versenynél nem a horgászat a minden. Örültek egymásnak, a történeteknek, a viszontlátásoknak és annak, hogy együtt vannak.

Másnapra még rosszabbra fordult és a „B” forgatókönyvet kezdtük el forgatni. Miklós miközben süllőre pergetett érdekes interjút adott és megismerhettük őt és a harcsafogó verseny történetét. Nem tudtuk végig forgatni, mert hála versenyzőink kitartásának, az egymástól legtávolibb csónakok közt kellett száguldoznunk, hogy lemérjük a kifogott harcsákat és kíméletesen visszaengedjük. A harcsák megemberelték magukat és a versenypálya túlsó végében úgy döntöttek, hogy egymáshoz közeli versenyzők nadálycsokraira kapnak, így még a bajszosok fárasztását is sikerült felvennünk.

4

5

Minden jó, ha jó a vége! Nem bántuk, hogy csavartuk a vizet ruháinkból, csak az egyik kamera ne adta volna fel… azért (egy kamerával) a díjkiosztót, az öröm pillanatait fel tudtuk venni. Őszintén szólva, nem szeretem a szponzor-interjúkat, de most más volt.

6

7

Tiszanána polgármestere, Dr. Tóth József valóban szívén viseli a horgászok problémáit, bajait, vágyait és megtudhattuk, hogy ha rajta múlik, a jövőben is segíteni, fejleszteni fogja az önkormányzat a térség horgászturizmusát.

Úgyhogy; jövőre ugyan itt; Tiszanánáson!

Írta: Erdélyi Pupa Balázs
Képek: a filmből (operatőrök- Zoom és Roli)

You must be logged in to post a comment Login